H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony hegység növénytakarója

A BAKONY-HEGYSÉG NÖVÉNYTAKARÓJA A nö vény földrajzi besorolás szerint a hegység területét a Pannon flóratartomány két flóravidéke érinti. Legnagyobb részét a Dunántúli-középhegység flóravidék (Bakonyicum) két flórajárása képviseli: a Bakony-hegység nagy részét és a Vértes-hegységet magába foglaló veszprémi flórajárás (Vesprimense), és a Bakonyból növényföldrajzilag leválasztott balatoni flórajárás (Balatonicum), mely a Balaton-felvidéket foglalja magába. A Tapolcaimedence és a Délnyugati-Bakonyalja már a Dél-Dunántúl flóravidékének (Praeillyricum) zalai flórajárásába (Saladiense) tartozik. Madártávlatból szemlélve a hegység növényzetét egy sajátos, mozaikos táj szerkezet tárul szemünk elé. Lombos és tűlevelű erdők váltakoznak rétekkel, legelőkkel, szalagszerűen kígyózó, keskeny erdősávval szegélyezett patakokkal, szántókkal, gyümölcsösökkel, utakkal és településekkel. Egy-egy meredeken kiemelkedő hegy kilátópontjairól is hasonló kép tárul szemünk elé: a pannon táj, mely magán viseli az ember több ezer év óta tartó jelenlétének nyomait. Az alábbiakban bemutatjuk a hegység természetes növényzetét, s azokat a változásokat, melyeket a huzamos emberi tevékenység okozott a táj, s ezen belül a növényzet képében. A tájképet meghatározó növénytakarót vegetációnak nevezzük. A vegetáció kisebb építőkövekből - a növénytársulásokból - formálódik. A természetes vegetáció az a növénytakaró, mely emberi hatástól függetlenül létezett, s melyet napjainkban már csak rekonstruálni tudunk, noha egyes elemei még ma is tanulmányozhatók. A természetes vegetáció alapján szerkesztett tematikus térkép a potenciális vegetáció térkép, mely arra a kérdésre ad választ: milyen növényzet lenne az adott helyen, ha az emberi hatásokat kiküszöbölnénk, s a növényzetet csak az éghajlat, a talaj, a domborzat és földrajzi helyzet által meghatározott tényezők alakítanák. Ez a kép sok elméleti és helyszíni információ mozaikjából áll össze, s a növényzet vizsgálatának kiindulópontját képezi. A természetes vegetáció részben a földgömbön elfoglalt helyzete, részben a tengerszint feletti magasság függvényében övezetes eloszlást mutat. Az Egyenlítőtől távolodva, vagy egy hegy oldalába felkapaszkodva a növényzet szabályos, övezetes elrendeződése jól megfigyelhető. Magyarország - az alföldek kivételével - a mérsékelt égövi lombhullató erdők övébe esik. Az alföldjeink eredeti vegetációját képviselő erdősztyep egyes tagjai azonban megjelennek a hegységperemeken. A lombhullató erdőket finomabb felbon-