H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)

A Bakony földtana

egész triász időszak történéseit nyomon követhetjük.) A kezdetben sekély, mindössze pár méteres vízben eleinte a Köveskáli Dolomit (a falutól keletre, felhagyott kőfejtőgödrök), majd a szárazföldről beszállítódott hordalékkal keveredett karbonátos iszap rakódott le, ami idővel márgává keményedett (Csopaki Márga, Hidegkút DK-i szélétől induló lépcsőszerű gyalogösvény). Később, a középső-triász kezdetén ismét uralomra jutott a mésziszap képződése, hogy aztán a bepárlódó tenger magnézium-ionjaival átitatódva dolomittá váljon (Aszófői Dolomit, a 7l-es út bevágása a falutól Ny-ra; Megyehegyi Dolomit, útbevágás Vörösberény és Szentkirályszabadja között). Ez utóbbi szelvényében jól látható a rátelepülő Felsőörsi Mészkő, melynek klasszikus, 1871 óta ismert és nemrégiben kiépített földtani bemutatóhelye a Forrás-hegy oldalában nyílik. Az itteni árkokban, de a már említett megye-hegyi útbevágásban is feltűnő egy szokatlan kőzet, a zöldes árnyalatú tufít: egykori tűzhányókitörések kiszóródott és vízbe hullott anyaga. Több szintben tűzköves, gumós mészkőrétegekkel váltakozik (Buchensteini Formáció). Balatonfüred környékén - főleg a Száka-hegyi felhagyott kőfejtőben már a felső-triászba átvezető Füredi Mészkő világos színű, jól rétegzett kibúvásaival találkozunk. A felette települő Veszprémi Márga sok száz méter vastag összlete egy rosszul szellőzött, oxigénszegény tengermedence üledékes emléke. Ennek egyik dolomitos padjában száz éve fedezte fel Laczkó Dezső múzeumigazgató geológus a kavicsfogú álteknőst (2. ábra) (ez a Múzeum Baráti Körének emblémája). A világhírű leleten kívül még számos ősmaradvány ismert a különféle - már említett - triász képződményekből, hiszen a trópusi tengerben igen gazdag élővilág nyüzsgött, talán elég utalnunk a felcsavarodott vázú lábasfejűekre (Ammonites) vagy más puhatestűekre (kagylók, csigák) és pörgekarúakra, valamint a mikroszkopikus méretű növényekre és állatokra. A mélyvízi medencék feltöltődésének záró szakaszában képződött Sándorhegyi Mészkő erősen dőlt rétegei a 73-as út Nosztori-völgyi kaptatójának végén bukkannak elő. A triász utolsó harmadában döntő szerepet kapott a dolomitképződés; kiterjedt víz alatti karbonátplatók szorították egyre összébb a medencéket. Az árapály-síkságon először Fődolomit képződött, 2. ábra: A kavicsfogú álteknös rekonstruált rajza (Juhász nyomán, 1987)