H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)
A Bakony földtana
majd a Dachsteini Mészkő váltotta fel; jellegzetes ősmaradványuk a Megalodus kagyló. Mindkét kőzettípus sok száz méter vastagságú, és hatalmas területeket foglalnak el a Déli- és a Keleti-Bakonyban (Tési-fennsík), de a Magas-Bakonyban is számos helyen ismertek (Bakonybél tágabb környéke). A Keszthelyi-hegység fő tömegét szintén fődolomit alkotja. A sekélytengeri mészképződés átnyúlik a jura időszakba is (Kardosréti Mészkő), de hamarosan mélyreható földszerkezeti változások rengetik meg a térséget: szétnyíló víz alatti hasadékok jelzik a táguló mozgásokat, a platók feldarabolódnak, medencék szakadnak be. A hirtelen méllyé vált vízben sok lábasfejű ősmaradványt (ammonita) (3. ábra) tartalmazó vörös színű mészkövek, néha kovavázas egysejtűek (Radiolariá) maradványaiból álló tűzkövek képződtek; Hárskúttól (Gyenespuszta, Rend-kő) Lókúton át az olaszfalui Eperkéshegy hosszú kutatóárkáig számos feltárás mutatja e változatos világot. Említhetnénk a világhírű bakonycsernyei Tűzköves-árkot, vagy a Déli-Bakony nevezetes ősmaradványlelőhelyeit (Szentgál, Úrkút vidéke). Utóbbi helyen és Eplénynél az alsó-jura végén mangánérc képződött. Természetvédelmi oltalom alatt álló őskarsztos töbrök láthatók a Csárdahegyen, Úrkút szélső házai mellett; ezekből 3. ábra: Stephanoceras - egy bányászták hajdanán az oxidos ércet. Az inközépső jura ammonita mész- nét nem messze nyíló mélyművelésű bánya váza (Juhász nyomán, 1987) meddő anyagát a falu feletti ún. mangániszap tárolónál magunk is szemügyre vehetjük. Itt „bogarászva" kezünkbe kerül a sötétszürke, csillogó piroluzit kristályokat tartalmazó fekete, gumós, oxidos érc, és feltűnő a dobostortára emlékeztető, zöld, sárga, barna csíkos karbonátos érc is. A legszebb itteni - és máshonnan származó bakonyi - ásványokat a zirci múzeum kiállításának vitrinjeiben csodálhatjuk meg. Ugyancsak jura, rózsaszín mészkőből épült a zirci templom vastag falainak egy része is. Mindezen különös kőzetek egy olyan világról tanúskodnak, ahol víz alatti hasadékvölgyek repedéseiből izzó magma buggyant elő, mélytengeri források zubogva forró vize hozta a Föld belsejéből a szilíciumot és sok más kémiai elemet. Néhol az óceán vize részben vagy egészben visszaoldotta a már lerakódott meszes üledékeket. A távoli szárazföldekről alig került ide hordalék, így a triászhoz képest meglehetősen vékonyak és hiányosak a rétegsorok, de azért beléjük záródva megőrződött 60 millió esztendő története.
