H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)
A Bakony földtana
északnyugati oldalán (Pápa térsége) ugyan nem érik el, de néhány száz méterre szintén megközelítik a felszínt - a vízkutató fürások ugyanabba a vörös homokkőbe mélyültek, amit Almádi környékén magunk is tanulmányozhatunk. A hegység domborzata - harántirányú metszet mentén haladva - e teknővel éppen ellentétes képet mutat. A tópart mintegy 100 m-es szintjéről kisebb-nagyobb lépcsőkkel a Magas-Bakonyig 6-700 m-re emelkedik a térszín, majd egy hirtelen letöréssel ereszkedik a Bakonyalja jóval alacsonyabb területére. Mindezek következtében az egyes földtani korok képződményei viszonylag keskeny - a hegység tengelyével párhuzamos - pasztákat alkotnak a felszínen; a Balatontól kezdve fokozatosan fiatalodnak a Bakony központi része felé haladva. Veszprémnél triász, Eplénynél jura, Zircnél kréta és eocén kőzetekkel találkozhatunk, melyeket néhol oligocén kavicsos agyag, illetve helyenként pleisztocén lösz fed be. E vázlatos földszerkezeti kép után ismerjük meg egy kicsit részletesebben a vidék sok száz millió évet átfogó geológiai eseményeit. Kézzel fogható kőzetek hiányában a földtörténeti ősidőről szinte semmilyen, az óidő elejéről is csak meglehetősen hiányos ismereteink vannak. A geológiai kutatásokkal kimutatott legidősebb itteni képződmények az ordovícium-szilur időszakokból származnak; a Balaton-felvidék északkeleti térségében felszínre bukkanó, több száz méter vastag, zöldesszürke agyagpala összlet (Alsóörs, lovasi út bevágása), illetve a beléje zárt fekete kovapala, barna metariolit és zöld metabazalt. Ekkoriban térségünk még a Föld déli féltekéjén helyezkedett el és csak a kontinentális lemezek hosszan tartó, lassú vándorlásával jutott el mai helyére. Az óidő Iapetus-óceánjának nyílt vizében szárazföldi eredetű agyagos, kőzetlisztes és homokos üledékek rakódtak le. Az időnként oxigénmentessé váló víz alatti környezetben fekete iszapok képződtek, melyek később kovás kőzetté szilárdulva megőrizték az egykori élőlények (graptoliták) lenyomatát. A több tízmillió éven át tartó, viszonylag egyhangú üledékképződést néha hatalmas vulkánkitörések zavarták meg. Az irtózatos erejű robbanások következtében nagy mennyiségű riolitos összetételű törmelékanyag szóródott ki - ennek átalakult maradéka látható az alsóörsi Bajcsy-Zsilinszky utcai védett geológiai feltárásban (metariolit). Hasonló, de későbbi tűzhányómüködés eredménye a literi - szintén a karbonban metamorfízálódott bázisos magmás kőzet - a metabazalt (Mogyorós-hegy alja). A szárazulatokról származó hordalékanyagok az időszak végére mind jobban feltöltötték a tengermedencét, így az egyre sekélyebbé váló vízben - a
