Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 3. - Madarak a Bakonyban I. (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2003)

Vörös Könyves madárfajok

sösorban a szálerdők lakója, ahol többnyire a íátörzseken és vastagabb ágakon kere­si rovartáplálékát. Különös ismertetőjele, hogy a fák törzsén fejjel lefelé is nagysze­rűen kúszik - hazai madárfajaink között ennek egyedüli „mestere". Mozgása és táp­lálékszerzése egyébként hasonló a harkályokéhoz (azok azonban fejjel lefelé nem képesek mozogni!). Jellegzetes hangjai közül leggyakrabban erős „tvitt, tvitt, tvitt" és gyors „küj,küj,küj" szólását hallhatjuk. Az ökörszemfélék (Troglodytidae) közül Magyarországon a mindössze 9 cm-es ökörszem (Troglodytes troglodytes - B 15) fordul elő. A küllemét tekintve felül vö­rösbarna, alul barnásfehér, rövid, legtöbb­ször felcsapott farkú, hegyes csőrű kisma­dár olyan, mint egy tollgombóc (16. ábra). Hazánkban viszonylag gyakori, főleg a hegyvidéki és ártéri erdők költőmadara. Fészkeléséhez nyirkos erdei környezetet igényel. A Bakonyban általánosan elter­jedt, de nem mindenhol fordul elő egyfor­ma gyakorisággal. A Balaton-felvidéken például ritka költőmadárnak számit, mivel ott túlnyomóan a száraz élőhelyek domi­nálnak. Ezzel szemben az Eszaki-Bakony szurdokvölgyekkel szabdalt kőgörgeteges bükköseiben és gyertyánosaiban nagyon 16. ábra: Ökörszem is gyakori faj. (Troglodytes troglodytes) VÖRÖS KÖNYVES MADÁRFAJOK A kipusztult vagy a kipusztulás szélére került növény- és állatfajok katalógusok­ba történő összefoglalása a Nemzetközi Természetvédelmi Unió kezdeményezésére a '60-as években kezdődött el. Ezeket a listákat minden országban vörös könyvek­nek nevezik. A magyarországi „Vörös Könyv" 1989-ben látott napvilágot, s 61 ma­dárfajt említ a közvetlenül, az aktuálisan és a potenciálisan veszélyeztetett fajok kö­zött. Intézményünk madárgyűjteményében számos olyan, az 1900-as évek első feléből származó madárfaj preparátumát őrizzük, mely felkerült e listára. Ezek kiál­lításunk értékes darabjai. A tárlóban látható fajok egy részének állománya ma még nem veszélyeztetett (pl. gatyásölyv, erdei fülesbagoly, macskabagoly). Bemutatásuk a hasonló külsejű veszélyeztetett fajoktól való megkülönböztetést szolgálja. A szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó nagy póling {Numenius arqua­ta - V 1) Eurázsia mérsékelt és hideg égövi részein él. Magyarországon a dunántúli

Next

/
Oldalképek
Tartalom