Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 3. - Madarak a Bakonyban I. (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2003)
Vörös Könyves madárfajok
és a Duna-Tisza közi turjánosok és láprétek ritka fészkelője (20-60 pár). Költözése időszakában, tavasszal és ősszel egyaránt nagy csapatokban vonul át az Alföldön. Ilyenkor a Dunántúlon is gyakori, bár kisebb számban. Hazánkban általában februártól decemberig fordul elő. A kiállításunkban bemutatott példányt közel száz évvel ezelőtt, 1909. 08. 12-én gyűjtötték be a Veszprém melletti Jutáson (28. kép). A Bakony térségében az utóbbi évtizedekben csak nagyon ritkán megfigyelt faj 2 példánya ezen a helyen 2002. 07. 07-én ismét előfordult. A halászsasfélék (Pandionidae) egyetlen Európában élő faja, a halászsas (Pandion haliaetus - V 2) fő költőterülete a Magyarországtól E-ra és ÉK-re eső térségekben található. Tavasszal (márciustól áprilisig) és ősszel (augusztustól októberig) hazánkban rendszeres átvonulónak számít. Mivel szinte kizárólag halakkal táplálkozik, ezért főleg nagyobb folyóink mentén és halastavainknál mutatkozik. A Bakonyban és peremterületein található halas- és horgásztavaknál (Monostorapáti, Romand, Ravazd), illetve víztárolóknál (Fehérvárcsurgó) vonulási időben szintén gyakran feltűnik. Ilyenkor többnyire egy-egy vízből kiálló karón üldögélve, vagy lassú szárnycsapásokkal röpülve folyamatosan a vizet kémleli halakat lesve. Többnyire magányosan fordul elő, bár alkalmanként többedmagával is láthatjuk. Tavasszal sokkal gyakrabban figyelhető meg, mint az őszi időszakban. 1994 és 2001 közötti előfordulásaiból például 15 esett a tavaszi hónapokra (03. 23. és 04. 16. közé) és csak 4 őszre (09. 02. és 10. 03. közé). Vonulása során nem kerüli el a Bakony erdőkkel borított magasabb térségeit sem. 1982. 04. 21-én például az 500 m tengerszint feletti magasságban fekvő Hárskútnál röpült át egy D-ről É-nak tartó egyede. Kiállításunkban bemutatott példánya Balatonfenyvesről származik (1959. 05. 05.). A vágómadárfélék (Accipitridae) családjának 25 hazai fajából az utóbbi évtizedekben 15 fordult elő a Bakonyban. A hamvas rétihéja (Circus pygargus - V 3) egész Európában elterjedt költőfaj. Magyarországon csak kis számban (100-200 pár) fészkel a Dunántúl, a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl nedves rétjein, lápos és turjános területein. Napjainkban egyre gyakoribb a gabonatáblákban is. Vonuló madár, ezért nálunk csak áprilistól szeptemberig látható. A '80-as évekig a Bakony térségében csupán néhány ('50-es és '60-as évekbeli) előfordulása volt ismert. Újabban egyre több alkalommal tűnik fel a hegységben költési időben (04.-08. hó között) is - a Balaton-felvidéken épp úgy, mint a Déli- és Északi-Bakonyban. A barna rétihéja (Circus aeruginosus - V 4) Európa szerte elterjedt költőfaj. Magyarország sík- és dombvidéki mocsarainál, halastavainál, nádasaiban viszonylag gyakori (1000-1500 pár). Vonuló faj, ezért csak márciustól októberig látható. Enyhébb teleken áttelelő egyedei is előfordulnak. A Bakony kiterjedtebb nádasokkal borított nagyobb állóvizeinél, mint a Kornyi-tó, a monostorapáti vagy a romándi halastó, rendszeresen fészkel egy-két párban. A költési időszak után e tavakról egyedei kihúzódnak a szántóföldekre, lucernatáblákra, gabonatarlókra, s őszi távozásukig ott keresik táplálékukat.
