Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 3. - Madarak a Bakonyban I. (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2003)

A téli etető madárvendégei

tagjai az élővilág rendszerének - ne sajnáljuk tőlük sem azt a néhány falatot. Egyébként elsősorban a tiszta magot kedvelik - íőleg ha az a földön van -, madárkalácsra, a függesztett etetőkre így nem igen járnak. Hogy az etetőn milyen madárfajok jelennek meg és azt milyen számban látogatják, nagymértékben függ attól is, hol található etetőnk. Hiszen egy nagyváros bérházai között más fajok megjelenésére számíthatunk, mint egy csendes kertvárosi udvarban vagy egy kis település szélső házainál. Alábbiakban ismerkedjünk meg néhány, a Bakonyban is előforduló fajjal. A cinegefélék (Paridae) közül - gyakoriságuk sorrendjében - a szén-, a kék, a barát- és a fenyvescinege szokott megjelenni az etetőn. A széncinegéről (T 7) már szóltunk az előző fejezetben, a barátcinegét (T 14) pedig a bükkösök és szurdokvölgyek madárvilágánál ismertetjük részletesen, ezért most csak a kék és a fenyvescinegét mutatjuk be. A kék cinege {Parus caeruleus - T 15) országszerte gyakori, állandó madarunk. Szinte valamennyi idősebb hazai erdötípusban előfordul, de a nagyobb parkokban, kertekben és gyümölcsösökben ugyancsak megtalálhatjuk. A mesterséges fészekodvakba is betelepül (8. kép). Ősztől tavaszig tartó kóborlása idején a lakott területeken szintén sokfelé megjelenik. Télen szívesen keresi fel a nádasokat is. A hegységben elterjedt faj. Az Eszaki-Bakonyban egy vegyes állományú lombos erdőben lévő, 50 db odúból álló telepen (Porva, Zsidó-erdő) 1981-ben például 6 pár fészkelt, míg egy közeli lúcosban (Fenyőfő, Zabola) létesített telepen (50 db) 3 pár költött. A zirci arborétumban hasonló időszakban 10 költőpár lelt otthonra (270 odúból). A madáretetőn rendszeresen megjelenik, de csak néhány példányban. A fenyvescinege {Parus ater - T 16) terjeszkedőben lévő madárfajunk. Magyarországon korábban a hegyvidéki fenyvesek szórványos költőfaja volt (SopronKőszegi-hegység, Bakony, Bükk stb.), napjainkban azonban másutt is előfordul, ahová fenyőt telepítettek (pl. az Alföldön). Mivel a fenyvesek sok esetben mozaikolnak a lombos állományokkal, ezért előfordulása nem korlátozódik a tűlevelű erdőkre. A Bakonyban ma már általánosan elterjedt fajt évtizedekkel ezelőtt még csak a középkorú vagy idős fenyvesek fészkelő madaraként ismerték a kutatók. A '80-as évektől viszont egyre gyakoribbá vált a lomblevelű állományokban is - leginkább a bükkösökben. Terjeszkedése következtében kóborló példányaival napjainkban már a Balaton-felvidék karsztbokorerdőiben és dolomitkopárjain is találkozhatunk. Odúlakó létére viszonylag gyakran fészkel a talajon (pl. avarban lévő lyukba, sziklarepedésbe, korhadó tuskóba), de szívesen megtelepszik a mesterséges fészekodvakban is. A korábban említett lucosbeli odútelepen (Fenyőfő, Zabola) 1981-ben például 5 párban költött. Téli etetőn többnyire csak ott jelenik meg (l-l pld), ahol az etetöhely körzetében fenyves erdőrészek találhatók. A csuszka (Sitta europaea - T 5) szintén feltűnhet az etetőnél. Vele a bükkösök és szurdokerdők madarainál ismerkedhetünk meg közelebbről (9. kép).