Kutasi Csaba: A Bakony természeti képe 2. - A Bakony rovarvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2002)

A Bakony jellegzetes élőhelyeinek rovarfaunája - Bükkösök

források világítanak az erdő sötétjében. A kis szentjánosbogár (Lamprohiza splendidulá) hímje repülve keresi a nőstényt, míg az a fűszálakról küldi felé a csábító sárgászöld fényt. Ezt a sajátságukat a luciferinnek nevezett vegyületnek köszönhetik, a kibocsátott fény 98 százaléka fény és csak 2 százaléka hő. Hazánk hegyes dombvidékeinek erdeiben, patakpartokon, nyirkos helyeken gyakori. A bíborbogarak lárvái lombos fák kérge alatt élnek, s ijesztő küllemük ellenére korhadékkal táplálkoznak. A kifejlett bogarak, bár lapos testüek, nem a kéreg alatt élnek. Jellemzőjük az élénk bíborszín és a fűrészes csáp. Hazánkban három fajuk él, magyar nevük - mintha testvérek lennének - kis, közép és nagy jelzővel különíti el őket. Amíg a nagy bíborbogár (Pyrochroa coccined) nagyobb testű, fekete fejű állat, addig a közép bíborbogárnak (Pyrochroa serraticornis) a feje is piros színű. A legkisebb fajukkal találkozunk legritkábban, a kis bíborbogár (Schizotus pectinicornis) fekete fejéről és enyhén bordázott szárnyfedőjéről könnyen felismerhető, védett faj. A bíborbogarak lárváit sem találjuk kiszáradt fák kérge alatt, de a vállfoltos lap- 12. ábra: Bécsi gyászbogár (Laena holyva (Siagonium humeralé) ki- viennensis) (Kaszab nyomán, 1957) fejezetten a lombosfák nedves kérge alatt él. Ennek a fél centiméteres, meghökkentően lapos állatnak homlokán kétoldalt l-l előreálló szarvat találunk Ez a hegyvidéki holyvafaj a háborítatlan bakonyi bükkösök párás környezetét kedveli. A bükkfaodvak is kedvező élőhelyet nyújtanak egyes rovarfajok fejlődéséhez, a bomló leveleket tartalmazó vízben fejlődik a zengő legyekhez tartozó halálfejes odulégy (Myathropa florea). Ha ilyen üreget nem talál, megelégszik a szennyvízzel és a trágyalével is. A csőrös rovarokhoz tartozó fajoknál a fej elülső része ormányszerűen megnyúlt, gyakori fajuk a közönséges skorpiólégy (Panorpa com-