Kutasi Csaba: A Bakony természeti képe 2. - A Bakony rovarvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2002)

A Bakony jellegzetes élőhelyeinek rovarfaunája - Bükkösök

bennük a rovarok képviselőire ismerjünk. Sok fajuk termesztett növényeinken okoz érzékeny károkat, egyesekből azonban lakkot, gyógyszereket és kozmetikumokat állítanak elő. Jellegzetes fajuk a bükk-gyapjaspajzstetű (Cryptococcus fagisuga), amely a Bakony bükköseinek montán színezőeleme. A bükkös talajszintjén a tölgyesekhez hasonlóan nagy számban fordulnak elő futóbogarak (Carabidae). Egyik leggyakoribb fajuk az aranypettyes futrinka (Carabus hortensis), amely rézvörös szárnyfedőin 3-3 sor aranyos gödröcskét visel. Ebbe a családba tartozik az ibolyáskéken csillogó lapos kékfutrinka (Carabus intricatus) (11. kép), amely kidőlt bükkfák leváló kérge alatt kutat zsákmány után. Mint az előző példa is mutatja, egyes képviselőik speciális élőhelyeken fordulnak elő, mások pedig az emberi települések parkjaiba is bemerészkednek. Míg a domború futrinka (C. glabratus) hegyvidéki erdeink jellemző faja, addig legnagyobb futóbogarunk, a bőrfutrinka (C. coriaceus) széles körben elterjedt, kertekben is gyakran előfordul. A futóbogarak étrendjében meztelencsigák, rovarlárvák, férgek és kisebb ízeltlábúak szerepelnek. A nagy testű fajok (Carabus) sajátságos módon táplálkoznak, zsákmányukra emésztő enzimeket bocsátanak, majd a feloldott részeket felszívják. A cirpelőfutók (Cychrus sp.) kifejezetten csigák zsákmányolására specializálódtak. Jellegzetesen megnyúlt fejükkel és hosszú rágóikkal könnyen megragadják a házaikba menekült csigákat. A Bakony bükköseiben mind a fekete-, mind a sárgalábú cirpelőfutó (Cychrus caraboides, C. attenuatus) megtalálható. Fontos megemlítenünk, hogy az előbb felsorolt futóbogár fajok hazánkban védettséget élveznek, de rovar- és hernyópusztító tevékenységükért is kíméletet érdemelnek. A bükkös talajszintjén nem csak futóbogarak fordulnak elő, bár ők a térszín igazi urai. Hasonló kíméletlen ragadozókat találunk az egyik legfaj gazdagabb bogárcsalád, a holyvák (Staphylinidae) fajai között is. Jellemzőjük, hogy szárnyfedőik megrövidültek, így potrohúk nagy része szabadon áll. Ez számukra nagy mozgékonyságot biztosít, bár így a szárnyfedő védő szerepe jelentősen korlátozódik. Egyik legnagyobb, gyakori fajuk a bihari holyva (Ocypus biharicus). Erdőben sétálva gyakran találkozunk gömbölyded, csillogóan kék bogarakkal, ilyenkor minden bizonnyal ganéjtúró bogarakkal van dolgunk. Ezen állatok lárvái és imágói is a trágyát hasznosítják. A bakonyi erdőkben is nagy számban él a zöldeskék színű tavaszi ganéjtúró (Geotrupes vernal is), valamint a sötétkék, barázdás szárnyfedőjéről felismerhető erdei ganéjtúró (Geotrupes stercorarius). A gyászbogarakhoz tartozó szárnyatlan bécsi gyászbogár (Laena viennensis) (12. ábra) az avar alatt él. Ez a faj a Bakony bükköseinek egyik értékes színezőeleme. A sok virágzó hagymás növény miatt a kora tavaszi bükköst tartják a legszebbnek, de szintén nagy élményt nyújtanak a nyári éjszakák, amikor kis fény-