H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 30. (Zirc, 2013)

TÓTH SÁNDOR: Emlékezés dr. Marián Miklósra (1914 - 2011)

Tanári pályáját Somogyország fővárosában, a kaposvári Somssich (1948-tól Táncsics Mihály) Gimnáziumban kezdte, ahol egy évtizeden át tanított. A gimnáziumban először vezette be a munkáltató órákat, amelyért a gyermekek nagyon szerették. Újdonságnak számító biológia és ásványtan gyakorlatokat tartott, gyakran használt mikroszkópot, a természetismeretet iparkodott valóban a természetben tanítani. A tantestületben jól érezte magát. Közelebbi kapcsolatba került Takács Gyula történelem szakos kollégájával, aki lelkes szertárfejlesztő, kutató tevékenysége miatt, később a megyei múzeum igazgatójaként, 1951-ben a Rippl-Rónai Múzeum külső munkatársaként, majd 1954-től főállású szakmuzeológusaként alkalmazta. Ő volt a múzeum első természettudományos munkatársa, egyben a természettudományi gyűjtemény megalapozója. Közben kiemelkedő oktató-nevelői munkájának elismeréseként 1953-ban "Kiváló tanár" kitüntetést kapott. Somogyban végzett kutatásai meghatározó jellegűek voltak. Az addig szakmai körökben is gyakorlatilag ismeretlen Baláta őslápot éveken át rendszeresen kutatta. Munkásságával jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az érdekes és értékes láp nem csupán Magyarországon, hanem Európa-szerte is jól ismert védett terület lett. A Balátatavon végzett állattani kutatásainak eredményeiből 1957-ben könyvet Baláta gerinces állatvilága") írt, majd e témából 1959-ben védte meg doktori disszertációját. Szakértői közreműködésével a tóról lápvilág titkai" címmel film is készült. Kiemelkedő tudományos munkásságával a „Szocialista Kultúráért" állami kitüntetést is elnyerte. Iskolai és múzeumi munkájával egyaránt komoly elismerést és megbecsülést vívott ki magának Kaposváron. Mélyen hívő, templomba járó, gyermekeit is vallásosságra nevelő pedagógus volt. Ez irányú elkötelezettségét nem volt hajlandó feladni, inkább Somogyban megszerzett egzisztenciájáról lemondva, családjával együtt visszaköltözött szülővárosába, Szegedre. Szerencséjére ott a Móra Ferenc Múzeumban sikerült elhelyezkednie, ami által lehetősége nyílott arra, hogy kutatásait főállásban folytathassa. A muzeológusi pálya mellett az egyetemi Füvészkertben madárvédelmi tevékenységet is végzett. Két és fél évtizeden át, a Tisza-kutató Bizottság titkáraként szervezte a Tisza magyarországi szakaszán folyó kutatásokat. A Tisza hullámtere mellett, hosszú éveken át kutatta az alföld jellegzetes szikesei, a Barcsi borókás tájvédelmi körzet, a Zselic, és a Soproni-hegység madár- illetve herpetofaunáját. Számos ornitológiai és herpetológiai tudományos kutatási eredménye mellett, az ő nevéhez fűződött az 1950-es években a fehér gólya magyarországi állományának felmérése. Ezzel a témával közel 10 éven át foglalkozott behatóan. Mintegy 230 különböző tudományos és ismeretterjesztő cikket írt. 1974-ben ment nyugdíjba, mint a Móra Ferenc Múzeum tudományos főmunkatársa. Marián Miklóssal való kapcsolatom több mint öt évtizedre nyúlik vissza. 1950-195l-ben földrajztanárom, egyben osztályfőnököm volt Kaposváron a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Utána hosszú évekig nem tudtam róla. A véletlen csak tíz év elteltével hozott össze ismét bennünket. Tardi tanár koromban felvételt nyertem a Szegedi József Attila Tudományegyetem levelező tagozatára. Egy alkalommal Szegeden járva felkerestem a Móra Ferenc Múzeumot. Tisza élővilága" című állandó kiállítás nézegetése közben meglepődve láttam, hogy a kiállítás rendezői között szerepelt Marián Miklós is. Természetesen bekopogtam munkaszobájába, ahol Miklós bácsi szívélyesen fogadott. Rögtön felfigyeltem a terráriumban tartott zöld színű vöröshasú unkákra. Érdeklődésemre elmondta, hogy éppen új alfajként készül leírni a zöld színű példányokat. Megemlítettem, Tardon is láttam hasonlókat. Kérte, hogy küldjek neki néhány példányt, de egyúttal más, a Bükk déli nyúlványáról származó kétéltűeket és hüllőket is szívesen megvizsgálna, illetve elhelyezne a múzeum gyűjteményében. Attól kezdve több alkalommal küldtem Tardról egy kis faládikóban, nedves moha között élő példányokat. Mondani 8