H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 30. (Zirc, 2013)

TÓTH SÁNDOR: Emlékezés dr. Marián Miklósra (1914 - 2011)

sem kell, hogy a tardi postáskisasszony nagyon meglepődött, amikor először jelentkeztem nála az „Elő kétéltűek és hüllők tudományos vizsgálatra" tartalmú csomaggal. Később Miklós bácsi a Tisza-kutató Bizottság titkáraként felajánlotta, hogy kapcsolódjak be a folyó hullámterének kutatásába. A számomra megtisztelő feladatot természetesen örömmel vettem. Utólag is hálás vagyok neki, hogy 1963-ban felhívta a figyelmemet Bakony természeti képe" programra, ami a kutatáshoz való csatlakozásom révén, végül számomra is lehetővé tette a muzeológus pályán való elhelyezkedést. így azután 1970-től - a program szervezőjeként - tovább mélyült a baráti kapcsolatunk. Örülök, hogy néhány alkalommal elkísérhettem a tiszai és a zselici gyűjtőútjaira is. A legemlékezetesebb terepbejárások természetesen a bakonyiak voltak. Közülük is az 1973 szeptemberének végén a Kab-hegyre vezető gyüjtőutunkra emlékszem vissza szívesen, amikor több, számomra kedves ifjúkori kirándulóhelyet (pl. egykori bazaltbánya, Nyír-tó) is felkerestünk. Ezen részt vett Miklós bácsinak - időközben a Bakony-kutatásba bekapcsolódott - szintén biológiai érdeklődésű tanár leánya, Alexiné Marián Orsolya is. Az út egyik figyelemre méltó eredménye volt az ásóbéka egyetlen idős példányának szokatlan környezetben, egy felhagyott bazaltbánya kutatóaknájában való megtalálása. Miklós bácsi érdekesnek, egyúttal jelentősnek tartotta a faj ottani előfordulását, ezért évekkel később újból felkerestük a bányát, amikor viszont már több, köztük néhány fiatal, félig fejlett egyed is előkerült. Útban a Kab-hegyre (Marián Miklós, Marián Orsolya és Alexi János) Marián Miklós és Marián Orsolya a Kabhegy déli lejtőjének felhagyott bazaltbányájában 9