H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 26. (Zirc, 2009)

SZABÓKY CSABA: Pécsely lepkéi (Lepidoptera)

tana-hoz. A Magyarországról alig ismert faj előkerült még Szalafőről és Kunpeszérről, újabban pedig a Tápió-vidékről. Utóbbi helyen Buschmann Ferenc jászberényi molyász tömegesen gyűjtötte. A molyhostölgyes-laposmoly (Exaeretia preisseckeri) a karsztbokorerdők jellemző faja, de tápnövénye ismeretlen. Repülési ideje június-július. Élőhelyén akár tömeges is lehet. A Barta-réten rendszeresen megjelent a fénycsapdában és a lepedőn egyaránt. Feltételezhető, hogy a közeli Bogomáról vetődtek ide. Bizonyosan a Bogomáról repült a Barta-rétre a nagyezerjófüvön (Dictamnus albus) élő ezerjófű-laposmoly (Agonopterix furvella) is, melynek hernyója a tápnövény leveleit annak szélén összevarrja, és az így kialakított tokban rejtőzik, s onnan jár táplálkozni. A rendkívül gyorsan fejlődő egynemzedékes lepkének hosszan elnyújtott repülési ideje van: májustól szeptemberig találkozhatunk egyedeivel. Ahol a nagyezerjófű nagyobb állománya él, ott a lepke mindenütt megtalálható. Nem csak a mesterséges fényt kedveli, hanem nappal is aktív, könnyen megfigyelhető. A Barta-réten a fénycsapda megfogta a háromsávos boróka-ezüstmolyt (Argyresthia trifasciata). Hernyója különböző borókán (Juniperus spp.) él (SZEŐKE 2000). Feltételezhető, hogy Pécsely településen ültetett, s Magyarországon nem őshonos borókákon fejlődött. Különösen érdekes a fehérmintás díszmoly (Cephalispheira ( = Orophia) denisella) megtalálása a Barta-réten. A lepke kerüli a mesterséges fényt. Nappal az erdőszegélyekben repül. Magyarországon eddig csak Kaposvárról és a Budai-hegységből ismerjük. Tápnövénye ismeretlen. Repülési ideje a május. Az ezüstös díszmolyt (Fabiola pokornyi) Budapesten, a Mátrában, Jósvafőn és a Vértesben gyűjtötték. A lepke kedveli a mesterséges fényt, de nappal is aktív. Rendszerint a félárnyékos, árnyékos erdőkben közvetlenül az avar fölött röpköd. A leülést követően apró termetével és rejtő csillogó színével sikeresen beleolvad a környezetébe. A Barta-réten rendszeresen megjelent a csapdában. Hernyójának tápnövénye ismeretlen. A pamacsos levélmolyból (Acleris eristana) a budapesti MTM lepkegyűjteményében három magyar példány található. A lepke igen lokális, de nem ritka. A szárny síkjából felálló (felmeredő) hatalmas pikkelycsomói jól elkülönítik a rokon ylc/erá-fajoktól. Rendkívül változékony színezetű és mintázatú egyedei ismeretesek. Az imágó júliustól kezd repülni és áttelel. Hernyójának számos tápnövénye ismert: mezei szil (Ulmus campestris), kecskefúz (Salix caprea), gyertyán (Carpinus betulus), alma (Malus spp.), rózsa (Rosa spp.), stb. A lepke a mesterséges fényt kedveli. A Barta-rétről egy példánya került elő. A kártevőként is ismert körtemoly (Cydia pyrivora) hernyója nem annyira a termesztett körtéket, hanem a vadkörtét (Pyrus pyraster) fogyasztja. A budapesti MTM lepkegyűjteményében mindössze egy tucat példánya található. Hazai elterjedtsége nem ismert kellőképpen, azonban feltételezhető, hogy ahol a vadkörte idősebb egyedei élnek ott a lepke jelen van. Ujabb vizsgálatok szerint megfelelő élőhelyen akár tömeges előfordulású is lehet. Recens hazai lelőhelyei: a Mátra, a Vértes és az Őrség. A Barta-réten rendszeresen, de csak egyesével jelentkezett a fénycsapdában. A farkasalmamoly (Millieria dolosalis) mindazokon az élőhelyeken előfordul, ahol a farkasalma (Aristolochia clematitis) nagyobb állománya megtalálható. Kizárólag nappal repülő faj, a fényre csak akkor „ugrik" oda, ha a fényforrást közvetlenül a tápnövényeinél helyezzük el. Ősszel könnyű megtalálni a hernyóját, amely nagy foltaknát készít tápnövénye levelein, s benne később lencseszerű szövedékben bábozódik. A Balaton-felvidéken kevés farkasalma lelőhely ismert. Ujabban a Csobánc platóján figyeltem meg hatalmas állományát (és