H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 26. (Zirc, 2009)

SZABÓKY CSABA: Pécsely lepkéi (Lepidoptera)

a lepkegubókat). Pécselyen a Lakatharaszt-Mogyoróhegyről került elő (Mészáros András útmutatása alapján). Külön érdekesség, hogy a begyűjtött bábokon fagyasztás nélkül feloldódott a diapauza, és az októberben begyűjtött mintából decemberben kikeltek a lepkék. A bükkönyrágó tükrösmoly (Grapholita jungiella) április-május fordulóján repül. A félárnyékos erdőszegélyek napsütötte mozaikjaiban, a délelőtti órákban aktív. Hernyójának tápnövényei a bükköny (Vicia spp.), a lednek (Lathyrus spp.) és a csüdfű (Astragalus spp.). A Barta-réten meglepő módon a fénycsapda gyűjtötte két példányát. A kökényvirág-tükrösmoly (Pammene spiniana) hernyójának tápnövénye a kökény (Prunus spinosa), a galagonya (Crataegus spp.), a berkenye (Sorbus spp.), a bangita (Viburnum spp.), stb. Imágójának repülési ideje augusztus-szeptember. Magyarországon meglehetősen ritka előfordulású. A Barta-réten a fénycsapda egy alkalommal gyűjtötte. Magyarországon a homokterületekre jellemztő fajok egy része a dolomit-gyepekben és a sziklagyepekben is előfordul. Nagy meglepetésre a Barta-réti fénycsapda megfogta a sziki karcsúmoly (Isauria dilucidella) egy példányát. A mocsári tündérmoly (Pyroderces klimeschi) Magyarországon meglehetősen lokális előfordulású. A Dunántúlon a Győr melletti Patkányosról ismert. Hernyójának tápnövénye ismeretlen. A Barta-réten mind a fénycsapdába mind a lepedőre tucatszám repültek egyedei. A fénycsapda rendszeresen gyűjtötte a füzikefajokon (Epilobium spp.) fejlődő okkerszínű lándzsásmolyt (Mompha ochraceella) és az agyagsárga lándzsásmolyt (Mompha epilobiella). Magyarországon eddig csak Peszéren és Vörsön találták a barna hulladékmolyt (Reisserita relicinella). Hernyójának tápnövénye ismeretlen, de az imágója újabban előkerült olyan élőhelyekről, ahol a felhalmozódott növényi maradványok jellemzők (pl. Naszály). A Barta-réten két példányát gyűjtötte a csapda. Feltétlenül meg kell említeni a nedves-élőhelyek jellemző (ritka!) fajait. A Barta-réti fénycsapda egy alkalommal gyűjtötte a Magyarországon lokális előfordulású kócsagmolyt (Scirpophaga praelata), melynek hernyója az erdei kákán (Scirpus spp.), a kákán (Schoenoplectus spp.) és szittyó fajokon (Juncus spp.) él. A fénycsapdában és a lepedőn egyaránt megjelent a nagyobb nyílt vizek lakója a törpe vízimoly (Acentria ephemerella). Hernyójának tápnövénye a békaszőlő (Potemogeton spp.), de sem a Barta-réten, sem közvetlen közelében nem találkoztam a tápnövényével, ami arra enged következtetni, hogy vagy meglehetősen nagy távolságokra képes elvándorolni ez az apró termetű lepke, vagy más tápnövénye is lehetséges a békaszőlőn kívül. A szintén vizes élőhelyekhez kötődő, Magyarországon ritka díszes vizimolyt (Nymphula stagnata) a Barta-réten egy alkalommal gyűjtötte a fénycsapda. Hernyójának tápnövénye az ágas békabuzogány (Sparganium erectum) és az egyszerű békabuzogány (Sparganium emersum) (SLAMKA 1997), melyek a vízpartok jellemző növényei. A keskenyszárnyú fésűsbagoly (Orthosia opima) rendszeresen belerepült a barta-réti fénycsapdába. A lepke elsősorban a nedvesebb élőhelyeket kedveli. Tápnövényei különböző lágyszárúak közül kerül ki (RONKAY et RONKAY 2006). Fő rajzási ideje az április. Magyarországon főként a nyugati országrészről és az Alföld nedves rétjeiről került elő. A nemzetség másik faja a nyárfa-fésűsbagoly (Orthosia populeti) egyes példányai kerültek a fénycsapdába. A bagolylepke repülési ideje március-április fordulójára tehető. Hazánkban elsősorban a középhegységekben gyűjthető. Igen lokális elterjedésű és nagyon alacsony egyedszámban fordul elő. Hernyója fásszárú növények barkáit, később leveleit fogyasztja. A hazánkban sokfelé megtalálható keskenyszárnyú karcsúbagoly (Schrankia costaestrigalis) a lápos vidékeken gyakori. A mesterséges fényre aktív, a csapdában és a lepedőn egy-