H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 26. (Zirc, 2009)

TAKÁCS ATTILA: Gánt-Gránás és környékének lepkéi (Lepidoptera)

Erannis ankeraria Staudinger, 1861, magyar téliaraszoló (Anker-araszoló) Nyugat-palaearktikus, adriato-mediterrán faj, mindenütt lokális és ritka (LÁNG ET. AL. 2003). Populációi erősen izoláltak. Élőhelye: karsztbokorerdők, a meleg tölgy-kőrises bokorerdők. A hímek gyenge röptűek, a nőstények szárnyatlanok. Tápnövénye a virágos kőris (Fraxinus ornus) és a molyhos tölgy (Quercus pubescens). A hazai populációk (Erannis ankeraria ankeraria) képviselik a nevezéktani alfajt (LÁSZLÓ & RONKAY 2002: - az újabb vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a Bükk-hegység - Berva-völgyi populációk nem tekinthetők önálló földrajzi alfajnak). A faj a Vörös Könyvben szerepel (RAKONCZAY 1989), a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer optimális programjába ajánlott (RONKAY 1997). A vizsgált területen két hím példányt sikerült megfigyelni. Fokozottan védett faj, egyedeinek pénzben kifejezett értéke: 100.000 Ft. Lignyoptera fumidaria (Hübner, 1825), füstösszárnyú ősziaraszoló Reliktum jellegű sztyepfaj, a Kárpát-medencében éri el elterjedésének nyugati határát. Magyarországi lelőhelyei jelen ismereteink szerint a Budai-hegységben és a Vértesben vannak (RONKAY 1997; VOJNITS 1980). Hazánkon kívül Alsó-Ausztriában és Oroszország nyugati részének déli területein fordul elő. Élőhelyei elsősorban dolomiton, édesvízi mészkövön kialakult zárt sziklagyepek, pusztafüves lejtők, pusztagyepek. A nőstény röpképtelen. Szakirodalmi adatok alapján tápnövényei fészkesvirágzatúak (Compositae vagy Asteraceae), legfőképp cickafark (Achillae sp.) fajok. A vizsgált területen nagy számban (napi tíz példány felett) figyeltem meg nappal repülő, illetve éjszaka a lepedőre ülő hím példányokat. Fokozottan védett faj, egyedeinek pénzben kifejezett értéke: 100.000 Ft. Dyscia conspersaria ([Denis & Schiffermüller], 1775), sziklaüröm-araszoló Pontomediterrán faj, amely a Kárpát-medencében éri el elterjedésének nyugati határát. Elterjedése lokális, nálunk a középhegységek délies, sziklafüves lejtőin fordul elő (VOJNITS 1980). A félig nyílt és zárt mészkő- és dolomitsziklagyepek karakterfaja (RONKAY 1997), egyes élőhelyein olykor gyakori is lehet. Tápnövényei üröm (Artemisia) fajok. Egyetlen nemzedéke késő tavasszal-kora nyáron repül. Védett faj, egyedeinek pénzben kifejezett értéke: 2.000 Ft. NOTODONTIDAE - PÚPOSSZÖVŐK Phalera bucephaloides (Ochsenheimer, 1810), magyar púposszövő Magyarországi példányok alapján leírt faj. Pontomediterrán faunaelem, amely Kis-Azsia, a Balkán-félsziget és a Kárpát-medence meleg tölgyeseiben él. A szubmediterrán pubescentális (molyhos tölgyes) karsztbokorerdők karakterfaja. Hazánkban többfelé is előfordul. Fő élőhelyei a karsztbokorerdők, de olykor más, meleg dombtetőkön levő tölgyesekben is megtalálható. Hernyója - úgy tudjuk - kizárólag molyhos tölgyet (Quercus pubescens) fogyaszt (VOJNITS et al. 1991). A Vörös Könyvben potenciálisan veszélyeztetett fajként szerepel. Egyetlen nemzedéke június-júliusban rajzik, a mesterséges fény erősen vonzza. Lepedős gyűjtéseim alkalmával a vizsgált időszak alatt 5 példányt találtam. Védett faj, egyedeinek pénzben kifejezett értéke: 10.000 Ft.