H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 26. (Zirc, 2009)

SZABÓKY CSABA: Pécsely lepkéi (Lepidoptera)

aránt előfordult. Magyarországon az eddigi ismereteknél sokkal szélesebben elterjedt, ennek oka, hogy apró termeténél fogva a gyűjtők gyakran „molylepkének" nézik. Hernyójának tápnövénye: a kakukkfű (Thymus spp.), a csormolya (Melampynim spp.) és a csarab (Calluna vulgaris). A sárga pohók (Gastropacha populifolia) hazánkban országszerte előfordul; ártereken, ligeterdőkben, nyárfásokban, de mindenhol ritka és erősen lokális. A Bakonyban annyira ritka, hogy a zirci BTM gyűjteményében csupán egy példánya található, melyet a Barta-réti fénycsapda fogott. A lepedőre egy alkalommal repült. Hernyója nyár (Populus spp.) és fűz (Salix spp.) fajokon él. A fűzfa-övesbagoly (Catocala electa) a hazai füzesekben mindenütt előfordul, de sehol sem tömeges. A nagytermetű, és ciklámenszínű hátulsó szárnyával rendkívül dekoratív megjelenésű lepke egy alkalommal repült fényre a Barta-réten. Hernyójának tápnövényei kizárólag a fűzfélék (Salix spp.). A felemás nádiszövő (Laelia coenosa) hazánkban a láp és mocsárvidékeinken, valamint a kiterjedt nádasokban fordul elő. Lokális faj, helyenként viszont gyakori lehet. Nevét a feltűnő ivari kétalakúságáról kapta. A hím hamvas barna, míg a nőstény fehér és a lába feltűnően okkersárga. A mesterséges fényt előszeretettel keresi fel. Repülési ideje június és augusztus közé tehető. Hernyójának tápnövénye: a nád (Phragmites communis), a telelő sás (Cladium mariscus), a sás (Carex spp.), a szittyó (Juncus spp.), valamint pázsitfű (Poaceae) fajok. A Barta-réten egy hím példánya repült a lepedőre. 2004-ben a Balaton-felvidéken „végigsöpört" a gyapjaslepke (Lymantria dispar) gradációja. Az invázió Pécselyt sem kímélte. Hernyói a falu gyümölcsfáit tarra rágták, sőt a fenyőfákat sem kímélték. A kiéhezett, vonuló hernyók tízezrei szőnyegként lepték el a Bartarét tocsogóit is. Néhány héttel később - az egyébként fényre nem túlzottan aktív, nappal az árnyékos helyeken repülő - hímek a lepedőt teljesen elborították. Az egyik mintavétel alkalmával mintegy 1500 példány ült rajta. A gradáció 2005-re összeomlott. A rokon apácalepke (Lymantria monacha) is belerepült a fénycsapdába. Az apácalepke fenyvesekben, bükkösökben vagy ligeterdőkben rajzik. Hazánkban nem gyakori. Az erősen lokális jakablepke (Tyria jacoheae) Magyarországon szélesen elterjedt, de az Alföldön ritka. A mesterséges fényt inkábba hajnali órákban keresi fel, de nappal is aktív lehet. Az aljnövényzetből könnyen felzavarható. Hernyójának tápnövénye elsősorban az aggófű-fajok (Senecio spp.) közül kerül ki, de elfogyaszthatja a martilaput (Tussilago farfara) (VOJNITS et al. 1991), az acsalaput (Petasytes hybridus) is. A Barta-réten két alkalommal repült a fénycsapdába. Kimondottan hajnali aktivitású további medvelepkék kerültek a fénycsapdába: a foltos medvelepke (Chelis maculosa) és a tarka medvelepke (Watsonarctia déserta). A bőrgyulladást, allergiát okozó szőrű búcsújárólepke (Thaumetopoea processionea) hernyói az ezredfordulón (2000) a közeli Zánkán nagy riadalmat okoztak. Szerencsére a gócból (Zánka) nem terjedtek szét a lepkék, ennek oka az volt, hogy hernyójának tápnövénye a csertölgy (Quercus cerris), a Balaton-felvidéken nem alkot összefüggő állományt. A Barta-réten egyesével, de rendszeresen megjelent a fénycsapdában. A fényre nem kimondottan jól repülő nősténye is belekerült. A közeli száraz lejtők melegkedvelő fajait is gyakorta gyűjtötte a csapda. A tölgyfa-övesbagoly (Catocala sponsa) egy példánya került elő, viszont a kis sárgaövesbagoly (Catocala nymphagoga) rendszeresen és nagy egyedszámban jelentkezett. Tápnövényei tölgyfélék (Quercus spp.).