H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 25. (Zirc, 2008)

KENÉZ ÁRPÁD – SZABÓ MÁTÉ – SALÁTA DÉNES – MALATINSZKY ÁKOS – PENKSZA KÁROLY: A pénzesgyőr-hárskúti hagyásfás legelő tájtörténete és vegetációja

A felvételek BRAUN-BLANQUET (1964) módszerét követik, de a növények dominancia értékét százalékos megoszlásban adtuk meg. A kvadrátok mérete eltérő, ezekre az egyes területek vizsgálati módszerének részletes leírásánál térünk ki. A felvételeket 2005 és 2006 folyamán, a vegetációs időszak különböző fázisaiban készítettük. Elkészítettük a terület teljes edényesflóra-listáját, irodalmi adatokkal kiegészítve. Megvizsgáltuk a legelő belsejében található gyomosodó gyepterületeket; a cserjésedő részeket; a hagyásfák alatti lágyszárú növényzetet és újulatot; a legelőt övező erdőket; valamint egy, a mai napig kaszált területet. A fajok nevét SIMON (2000) nómenklatúrája szerint alkalmaztuk. A cönológiai felmérések során, a gyepes területeken 2x2 m-es, a bokrosodó részeken 10x10 m-es felvételeket készítettük BRAUN-BLANQUET (1964) módszerét alkalmazva. Az ökológiai mutatókat megvizsgálva értékeltük az élőhelyet. Az adatok értékelését, csoportrészesedés %-os borításának súlyozott megoszlásával, a vegetáció típusok természetességi állapotának figyelembe vételével, BORHIDI (1993) szociális magatartási típusok, illetve az előforduló fajok relatív ökológiai mutatói közül a relatív nitrogénigény (NB) és vízigény (NW) alapján végeztük Az idős hagyásfák (böhöncök) alatti újulat értékelésére olyan módszert alkalmaztunk, amelynek lényege, hogy a böhönc koronavetületéhez hozzáadtunk egy ún. „átmeneti zónát", amely megközelítőleg a vetület 20%-a (1. ábra) Ezt követően felmértük ezen a területen a fiatalkorú állományt alkotó fajok százalékos megoszlását, majd lerajzoltuk azok térbeli mintázatát. Fiatalkorú állománynak nevezzük a csemetés, fiatalos, sűrűség és vékonyrudas stádiumú állomány együttesét (DANSZKY 1972). Ezek fiatalkorú állomány alkotói, melyek minden szakaszban más és más vastagsági és magassági tulajdonságokkal jellemezhetők. 1. ábra: A hagyásfák alatti fásszárú vegetáció vizsgált területe A kapott ábrákat összehasonlítva állapítottuk meg a legjellegzetesebb formációkat a hagyásfa törzsétől távolodva koncentrikus körök mentén. A felmérés lényege, hogy minél pontosabban meg tudjuk határozni a fás legelő következő stádiumát, amely a kezelés elmaradásával jelentkezne. Az általunk kidolgozott vizsgálati módszerre csak a magyarországi erdőrezervátum kutatás során végzett mintavételi módszerekben véltünk hasonlóságot fel-