H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 24. (Zirc, 2007)

NAGY BARNABÁS – PUSKÁS GELLÉRT: A Stenobothrus eurasius előfordulása és élőhelyi jellegzetességei a Kárpát-medencében (Orthoptera: Acridoidea)

Az Eurázsiai sztyepprétisáska (Stenobothrus I

Stenobothrod.esI eurasius ZUBOVSZKIJ, 1898) igen kiterjedt areájú euroszibériai faj (-komplex). Jelenleg ismeretes Közép- (Csehország, Kárpát-medence) és DK-Európából (Macedónia, Görögország), Ukrajnán, DélOroszországon keresztül a Transz-baj káli területekig (UVAROV, 1927, BEJ-BIENKO & MISCSENKO, 1951, BEJ-BIENKO, 1964, MARÁN, 1958, STEBAEV, 1986, SERGEJEV, 1986, NAGY, 2005), sőt Kirgíziában gabonaféléken, réteken, legelőkön esetenként még káros mennyiségben is fellép (BEJ-BIENKO & MISCSENKO, 1951). A taxonómiailag kissé bizonytalan és ezért még további vizsgálatokat igénylő alfaji kérdést cikkünkben csak futólagosan érintjük. A közép-európai alfajok (S. e. bohemicus MARÁN 1958, S. e. slovacus MARÁN 1958) realitását HARZ (1975) részben megkérdőjelezi, mivel nagyobb anyag alapján a morfológiai bélyegekben tapasztalt nagy átfedő variabilitás miatt egyelőre „betrachte ich obige Rassen nur als Formen." 3/a ábra 3/b. ábra 3. ábra: Az eurázsiai sztyeprétisáska (Stenobothrus eurasius) imágói: a/ preparált hím példány (Budaörs, Odvas-hegy), b/ nőstény imágó (Budapest, Hármashatár-hegy) Fig. 3: Stenobothrus eurasius photos, a/ male, prepared (Budaörs, Odvas-hegy, central Hungary), b/ female (Budapest, Hármashatár-hegy, Central Hungary). A fenti és még további szerzők által említett/leírt alfajokon (S. e. eurasius ZUBOVSZKIJ 1898, S. e. hyalosuperficies VORONCOVSZKIJ, 1928) kívül Macedóniából további alfaj is előkerült: S. e. macedonicus (WILLEMSE, 1974). Az ENy-Görögországban talált példányok az S. e. eurasius és S. e. macedonicus alfajok közötti átmenetre utalnak (INGRISCH & PAVICEVIC, 1985), ami ugyancsak mutatja az eurasius alfaji-komplex nem teljesen kielégítő taxonómiai ismeretét.