H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 24. (Zirc, 2007)

NAGY BARNABÁS – PUSKÁS GELLÉRT: A Stenobothrus eurasius előfordulása és élőhelyi jellegzetességei a Kárpát-medencében (Orthoptera: Acridoidea)

A kárpát-medencei populációk feltárása A Magyarországra vonatkozó első Stenobothrus eurasius előfordulási adatot valójában PONGRÁCZ (1936) cikke tartalmazza, akinek a figyelmét valószínűleg EBNER (1951) bécsi orthopterológus hívhatta fel. EBNER (1914) cikkében leírja, hogy 1910 augusztusában Budapest környékén („Schwabenberg") is gyűjtött, de csak az 1951-ben megjelent következő cikkében fedi fel, hogy az 1910-ben gyűjtött S. nigromaculatus HERRICH-SCHAFFER, 1840 példányok - egy része (? N.B.) - valójában S. eurasius volt, amelyeket akkor nem, hanem csak évekkel később ismert fel. A Magyar Természettudományi Múzeum Orthoptera-gyűjteménye alapján RÁcz et al. (2005) mindössze a Budai-hegységből származó - 1932-1957 között gyűjtött - ewras/ws-adatokat közöl. Valószínű, hogy ebben az anyagban találhatók a PONGRÁCZ (1936) gyűjtötte példányok is. Pongrácz - cikkének tanúsága szerint - abban az időben vizsgálta a Budai-hegyek (Sváb-hegy, Széchenyi-hegy) ewra^'w^-populációját. Tény, hogy PONGRÁCZ (1936) „a Svábhegy és Széchenyi-hegy déli lejtőin" maga is gyűjtött S. eurasius példányokat, megjegyezvén, hogy nagyon ritkák („minden 80 S. nigromaculatus-r'a esik egy eiiras^s"). Pongrácz megemlíti - alighanem tévesen -, hogy Ebner 1925-ben gyűjtötte (először) Magyarországon e fajt, azonban Ebner maga, az 1951-es cikkében csak az 1910-ben gyűjtött, de csak jóval később felismert/meghatározott budapesti adatra utal (és nem ír 1925. évi gyűjtésről!). Pongrácz leírja még, hogy „német és angol zoológusok több ízben keresték ezt az érdekes sáskát... Csak 1-2 példányát sikerült gyűjteniük". RÁcz et al. (2007) szerint - a Magyar Természettudományi Múzeumban levő - első hazai gyűjtött példány (Budapest, Kecske-hegy) Csiki Ernőtől származik 1932-ből, amire viszont - feltehetően - csak akkor derült fény, miután RÁcz et al. (2005) átvizsgálta és publikálta a budapesti MTTM magyarországi sáskaanyagát. Az 1950-2007 között folytatott, különböző célú orthoptera-faunisztikai gyűjtéseink során a Magyar Középhegységben a S. eurasius számos újabb lokális populációját találtuk meg (NAGY, 1974/a, 1974/b. 1987; 1-2. táblázat, 1. ábra). A magunk által gyűjtött legrégibb S. eurasius példányok a pilisszántói Pilisről (1951. VII. 22.), illetve a budaörsi Odvas-hegyről (1956. VII. 15.) származnak, azonban ezen előfordulásokról is csak a későbbi, a Magyar-középhegység többi részében is megtalált esetek kapcsán, röviden és összefoglalóan történt említés (NAGY, 1974/a,b, 1987). SIROKI (1965) határozásra hozzánk eljuttatott budai, budaörsi és tokaji gyűjtéseiben ugyancsak találtunk S. eurasius példányokat; ezek ugyan nem gyarapították az ismert lelőhelyek számát, azonban Budaörs (Csiki-hegyek) és Tokaj első ízben lettek publikálva a S. eurasius lelőhelyeként. Kelet-Bakonyi kimutatása kapcsán RÁcz (1973, 1979) - nyilván csatlakozva MARÁN (1958) korábbi feltevéséhez - utal arra, hogy a bakonyi példányok esetleg a S. eurasius bohemicus MARÁN 1958 alfajhoz tartozhatnak. További kelet-bakonyi lelőhelyekről is tud Kenyeres Zoltán (2007, levélbeli közlés; 2. táblázat). Intenzívebb és célzottabb gyűjtéseink nyomán kiderült, hogy a S. eurasius a Magyar Középhegység számos részében: a Zempléni-hegységtől és a Tornai-karszttól - a Bükkön, a Budai-hegységen, Pilisen, Gerecsén, Vértesen keresztül - a Mecsekig megvan (NAGY, (1974/a, 1974/b, 1987; 1-2. táblázat, 2. ábra). HARZ (1975) monográfiája előfordulási helyként ugyan említ - részben adataink nyomán - néhány magyarországi középhegységi részt, azonban a Börzsöny alighanem tévesen került oda; innen ez idáig nem ismeretes. Egy későbbi közlemény szerint a Bükk-hegység keleti felén is létezik egy lokális populáció (GARAI, 1995).