H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 24. (Zirc, 2007)

NAGY BARNABÁS – PUSKÁS GELLÉRT: A Stenobothrus eurasius előfordulása és élőhelyi jellegzetességei a Kárpát-medencében (Orthoptera: Acridoidea)

Gyűjtéseink kiterjedtek a Magyar Középhegység csaknem valamennyi főbb részére, valamint a Mecsekre. Alföldi területeken végzett gyűjtéseinkből ez a faj nem került elő, illetve csupán a Hanságból származó egyetlen (kétséges) adat: 1 sérült nőstény példány (Lébény, Gulya-legelő, 1996. VII. 7. leg. Rozner I.), amely lelőhely légvonalban kb. 50 kmre van az alsó-ausztriai Hainburg/Braunsberg már régebben ismert - de dombvidéki - eurasii/5-lelőhelytől, valamint az ugyancsak bizonytalan Fertő-tó menti előfordulástól (EBNER, 1951), éppen ezért a lébényi adat megerősítésre szorul. A Magyarországon kívüli további, lényegesen kevesebb kárpát-medencei előfordulási adatot csupán az idézett publikációk alapján értékelhettük. Módszer, gyűjtött anyag A gyűjtéseink túlnyomóan hálózassál, kis részben egyeléssel történtek. A faji jelenlét megállapítását néhány esetben a faj jellegzetes hangadása is lehetővé tette, illetve segítette. A gyűjtések alkalmával vázlatos feljegyzéseket is készítettünk az egyes élőhelyekre vonatkozó fontosabb adatokról (helyszín, növényzet magassági, fedési viszonyai, az éppen észlelt feltűnőbb, gyakoribb növények; 1. táblázat). Az Orthoptera-együttesek mennyiségi (faji dominancia %, egyedsűrűség) viszonyainak - több esetben történt - tüzetesebb vizsgálata lehetővé tette, hogy a St. eurasius populáció együttesben betöltött szerepét is megítéljük (3. táblázat). A különböző területekről származó eurasius-anyagunk származása némileg egyenetlen. Munkahelyi közelség folytán a legtöbb lelőhelyi adatunk a Budai-hegységből, kisebb részük a Gerecséből és a Pilisből származik. Szerényebben van képviselve a Bükk- és - a tokaji Kopasz kivételével - a Zempléni-hegység, továbbá a Mecsekből származó populáció, sőt, eddig a Bakonyból csupán Kenyeres Zoltán révén jutottunk néhány példányhoz. A mecseki Tubesen a számos alkalom közül csupán egy ízben akadtunk ei/ras/ws-példányokra, egy másik alkalommal csupán hangját hallottuk. Saját adatainkon kívül - a lehetőség szerint - öszszegyűjtöttük a S. eurasius-xa vonatkozó egyéb kárpát-medencei előfordulási adatokat is (2. táblázat). A számos és különböző idejű mintavételezésünk alapján a faj fenológiai viszonyaira is következtethetünk (4. táblázat). A gyűjtött, felpreparált rovaranyagunk - mintegy 600-on felüli S. eurasius példány - a MTA Növényvédelmi Kutatóintézet Állattani Osztályának rovargyűjteményében van elhelyezve (Nagykovácsi, Julianna-major). EREDMÉNYEK A Stenobothrus eurasius areája SZERGEJEV (1986) Ázsia sáskáiról szóló könyvének 35. ábrája közli a S. eurasius igen kiterjedt eurázsiai areáját, amely azonban nem tünteti fel a Kárpát-medencéből, Csehországból és DK-Európából ismertté váló area-részeket (1. ábra). A ma ismert areának Szergejev area-térképéhez képest többszáz km-rel való nyugatra „tolódása" aligha egy újabbkori elterjedés eredménye; valószínű, hogy e faj Közép- és DK-Európában való előfordulási adatai (PONGRÁCZ, 1936, EBNER, 19147/1951, MARÁN, 1958, stb.) az említett orosz szerző előtt még nem voltak ismeretesek.