H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 24. (Zirc, 2007)

NAGY BARNABÁS – PUSKÁS GELLÉRT: A Stenobothrus eurasius előfordulása és élőhelyi jellegzetességei a Kárpát-medencében (Orthoptera: Acridoidea)

Bevezetés Az „eurázsiai sztyeprétisáska", Stenobothrus (Stenobothrodes) eurasius ZUBOVSZKIJ 1898), a Magyarország területéről kimutatott 67 sáskafaj egyike, amely viszont diszjunkt, lo­kális előfordulású populációi, jellegzetes ökológiai igénye és nem túl gyakori volta miatt is megkülönböztetett figyelmet érdemel. Sem nagyságával (a hímek élő állapotban 8 - 9,5, a nőstények 13 - 16 mm testhosszúságúak, és 0,14- 0,15, illetve 0,33 - 0,41 g testsúlyúak), sem színezetével (a többség barna-szalmasárga, ritkábban zöld-szalmasárga) nem tűnik ki a ha­zai „átlagos" sáskák közül (3. ábra). Már a korábbi szűkös hazai adatokból is kiderült e faj magyarországi faunisztikai, állatföldrajzi jelentősége (PONGRÁCZ 1936, RÁcz 1973, NAGY, 1974/a, 1974/b, 1987) és ennek is megfelelően a S. eurasius - 1993-tól - a magyarországi vé­dett állatfajok jegyzékébe került, továbbá - „Vörös-könyves" fajként - az európai NATU­RA 2000 hálózatba vont taxonként is szerepel. Az 1950 óta végzett alkalmi gyűjtéseink alapján a földrajzi előfordulások, továbbá az élőhelyek kiterjedésének és minőségének számbavételével elegendő adat gyűlt össze ahhoz, hogy a S. eurasius magyarországi viszonyairól áttekintő képet adjunk, azonban az alfaji vo­natkozásban a tisztázást csak további, valószínűleg genetikai (és akusztikai?) vizsgálatoktól várhatjuk. Noha Európában a már korábban is ismert dél-oroszországi és az ukrajnai elő­fordulásokon kívül a legtöbb Stenobothrus eurasius populáció a Magyar Középhegységből vált ismeretessé, mégis ezek kárpát-medencei előfordulásának, élőhelyi sajátosságainak részletesebb elemzésére eddig alig került sor (NAGY, 1974/a, RÁcz et al. 2007). Vizsgált terület Tanulmányunkban a kiterjedt, eurázsiai areájú S. eurasius sáskának a kárpát-medencei előfordulási viszonyait tettük vizsgálat tárgyává, tehát lényegében azt a területet, amely SZERGEJEV (1986) korábban közölt areatérképén nem szerepel (1. ábra). 1. ábra: A Stenobothrus eurasius areája (SZERGEJEV, 1986 után, kiegészítve az európai area-részlettel, szaggatott vonallal) Fig. 1: Area of the Stenobothrus eurasius after SERGEEV (1986), supplemented by its European part (broken line).

Next

/
Oldalképek
Tartalom