H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 23. (Zirc, 2006)
KUTASI CSABA: Fénycsapdával gyűjtött futóbogarak (Coleoptera: Carabidae) a Keleti-Bakonyból
ban gyűjtöttük üzemi alma- és körteültetvényben Szigetcsépen. A vizsgált felhagyott ültetvények már évek óta semmiféle növényvédelmi, agrotechnikai beavatkozásban nem részesültek, a sorokban és a sorközökben magas volt a gyomborítás mértéke. Kecskeméten szinte mindig az ültetvény belsejében levő csapdák gyűjtötték. A kecskeméti almaültetvényben csak az ültetvény nedvesebb részein fogták a csapdák. Ez a melegkedvelő faj valószínű magas páratartalmat igényel, amit a magas gyomborítás biztosít a felhagyott ültetvényekben. Erre utal az is, hogy a fénycsapdák, melyek a korábbi példányokat gyűjtötték nagy részben vizek partján működtek. Megerősíti ezt a szigetcsépi üzemi ültetvényből származó adata is, amely a Duna árterén található. Bakonykútin a fénycsapda összesen hét példányt fogott június közepe és szeptember vége között (2001. 06. 14., 06. 27., 07. 28., 2002. 07. 03., 09. 26.), Olaszországi adatához hasonlóan (CELANO - HANSEN 1999) főleg júniusban és júliusban gyűjtöttük. A Bakony faunájára új faj. Ophonus parallelus STEPHENS, 1828 - Apró bársonyfutó Közép- és Dél-Európában, valamint Kis-Azsiában elterjedt ritka, lokális előfordulású faj, amely száraz, nyílt élőhelyeken, sztyeppeken, szántó és szőlőültetvény szegélyén, különösen mészkő talajon fordul elő (HURKA 1996). Hazánkból először HORVATOVICH (1990) közölte O. zigzag COSTA, 1882 néven, a Zselicből. A Vásárosbécen üzemelő fénycsapda mindössze egyetlen hím példányt fogott. Ezen kívül csak a Bakonyból van publikált adata: Csopak, Tihany (KUTASI - KÁDÁR 2003, SZÉL - KUTASI 2003). Csopakon fénycsapdával 10 év alatt, mintegy 20 példányt gyűjtöttek, Tihanyban pedig egyetlen példány került elő talajcsapdából az Apáti-tetőről, pusztafüves sztyepplejtőről (a csapdázás ideje: 2000. 07. 15 - 08. 02.) (SZÉL - KUTASI 2003). Bakonykútin mind a négy évben gyűjtöttük június vége és augusztus közepe között, összesen 52 példány került elő. A faj ritkaságra való tekintettel, megadjuk a fénycsapda négy éves összesített adataiból számolt rajzásdinamikáját is (1. ábra). Az ábrán látható, hogy az Ophonus parallelus legnagyobb számban június végén és július végén repült fényre. Ophonus subsinuatus REY, 1886 - Karcsú bársonyfutó Közép-Európa délkeleti részén, Dél-Európában, valamint Északnyugat-Afrikában elterjedt ritka, lokális előfordulású faj, amely a sík és dombvidék száraz, nyílt élőhelyein, sztyeppterületeken fordul elő (HURKA 1996). Alig több mint egy évtizede ismerjük hazánkból, kizárólag fénycsapdákból került elő a Dunántúlról (Hegyeshalom, Pacsa, Pápa, Kaposvár), az Alföldről (Hódmezővásárhely, Tarhos, Tass), továbbá Balassagyarmatról összesen 18 példányban (KÁDÁR - SZÉL 1995). Újabban a Dél-Dunántúlon (Teklafalu) is gyűjtötték. A Bakonykúti fénycsapda anyagában mindössze 2 példányt sikerült találni (2001. 07. 07., 07.14.), a Bakony faunájára új faj. Perigona nigriceps (DEJEAN, 1831) - Feketefejű komposztfutó Kozmopolita faj, melyet Közép-Európából 1902-óta ismerünk, komposztgödörben, növényi törmelék alatt, taplógombában fordul elő (HURKA 1996). Hazánkban elsősorban fényen gyűjtötték, ezen kívül nedves réten tehéntrágya alól is előkerült (SZÉL 1999). Az Alföldről ismerjük Hajdú-Bihar megyéből (Debrecen, Mikepércs), a Dél-Alföldről (Hódmezővásárhely, Kalocsa), továbbá Nyársapátról, Tarhosról és Tassról (KUTHY1897, HORVATOVICH 1980, KÁDÁR - SZÉL 1995). Kimutatták még Balassagyarmatról, Egerből,
