H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 23. (Zirc, 2006)

KUTASI CSABA: Fénycsapdával gyűjtött futóbogarak (Coleoptera: Carabidae) a Keleti-Bakonyból

06.01-10 06.11-20. 06.21-30. 07.01-10. 07.11-20. 07.21-30 08.01-10. 08.11-20. 08.21-30. 09.01-10. idö 1. ábra: Az Ophonus parallelus STEPHENS, 1828 repülése fényre (Bakonykúti, 1999-2003, összesített adatok) Nyékládházáról, az Aggteleki karsztról (Szendrő) (KÁDÁR - SZÉL 1995, SZÉL 1999), valamint Budapestről és Tahitótfaluról. A Dunántúlról több adata van a Dél-Dunántúlról (Mecsek (Orfű), Barcsi borókás (Darány, Középrigóc), Kétújfalu, Teklafalu) (HORVATOVICH 1978, 1980, 1981, SÁR 1992, TALLÓSI et al 2006) és a Nyugat-Dunántúlról (Csorna, Hegyeshalom, Kőszeg) (CSÍKI 1946, KÁDÁR - SZÉL 1995, SZÉL - BÉRCES 2002). Előkerült továbbá a Velencei-tó környékéről (Gárdony, Nadap), a Balaton déli partjáról (Zamárdi), valamint Pápáról és Fácánkertről (KÁDÁR - SZÉL 1989, 1995). Bakonykútin minden évben előkerült, összesen tíz példányt gyűjtöttünk július eleje és augusztus közepe között. A Bakony faunájára új. Paradromius longiceps DEJEAN, 1826 - Hosszúfejű kéregfutó Eurokaukázusi faj, amely Észak- és Közép-Európától Dél-Franciaországig, illetve Észak-Olaszországig, keleti irányban pedig a Kaukázusig terjedt el (HURKA 1996, NAGY SZÉL 2005). Hazánkban szórványos előfordulású, nedvességkedvelő faj, amely leginkább a síkvidék nedves területein, sűrű nádasokban és gyékényesekben fordul elő. A példányok egy részét fényen gyűjtötték. Az Alföldről ismerjük Hajdú-Bihar megyéből (Debrecen, Derecske, Mikepércs), valamint Kétegyházáról és Ócsárol (ÁDÁM - MERKL 1986, KÁDÁR - SZÉL 1995, ÁDÁM RUDNER 1996, TALLÓSI et al 2006). Gyűjtötték Budapesten és környékén (Esztergom, Pécel, Pócsmegyer, Szentendre, Törökbálint) (KUTHY1897, CSÍKI 1946, KUTASI 1998), valamint a Bodrogközben (SZÉL - BÉRCES 2002).