H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 22. (Zirc, 2005)

FAZEKAS IMRE: Az ösküi (Bakony) dolomit lejtők és sziklagyepek lepkefaunája (Lepidoptera)

a magyarországi dolomitsziklagyepek lepkefaunáját (Micro- et Macrolepidoptera) csak részben ismerjük. Az Öskü községet körül fogó dombvonulatokat felsőtriász korú (kb. 220 millió éves), ún. fődolomit építi fel. A fődolomit a Dunántúli-középhegység legvastagabb (1500-2000 m) és legáltalánosabban elterjedt képződménye. A dolomitnak igen lényeges tulajdonsága a mészkővel szemben, hogy kémiailag szinte alig mállik, viszont fizikai aprózódása meghatározó. Állandóan mozgó felszínén a talajképződés igen lassú, melynek következtében összefüggő erdőtakaró nem alakult ki. A Kárpát-medence florisztikailag leggazdagabb növénytársulásai a dolomitsziklagyepek, s a velük szoros kapcsolatban lévő sziklafüves lejtősztyeppek. A nappali erős UTM Arany-kút . Lapos-hegy ; ' 204 m í + BT72 Körös-hegy '• Hajmás-X^fcá^^ / kér / Jelmagyarázat: Q fénycsapda (light trap) f\

s a személyes \ •' gyűjtőterület vázlatos határa ^ 1. ábra: A vizsgálati terület elhelyezkedése Magyarország térképén Fig. 1. Location of the examined areas on the map of Hungary felmelegedést követően a dolomiton éjszaka magasabb a kisugárzás, s jelentősebb a lehűlés, mint a mészkő területeken. Mindez magyarázatot ad arra is, hogy miért élnek egymás mellett a különböző elterjedési centrumokból származó melegkedvelő és hidegtűrő flóravalamint faunaelemek. Ez a korrespondencia különösen olyan topográfiai térben jelentkezik markánsan, ahol a szurdokok illetve a meredek északi lejtők váltakoznak a sokkal kedvezőbb relief energiájú, délre néző lejtőkkel. JÁRAINÉ KOMLÓDI M. (2000) szerint a boreálisban a Kárpát-medencében megemelkedett hőmérséklet és a csökkent csapadék hatására kedvezővé vált a pontusi közép-ázsiai fajok bevándorlásának és elterjedésének lehetősége, a kiterjedtté vált karsztgyepek és lejtősztyepek irányába. A mészkő és dolomit sziklafüves lejtőkről leereszkedett sztyepelemek keveredtek a délről benyomuló szubmediterrán karsztbokorerdő és karsztgyep elemekkel. A magyarországi dolomitsziklagyepek felfedezése, leírása és osztályozása (ZÓLYOMI 1966) óta tudjuk, hogy a Dunántúli-középhegység dolomitjának sajátos vegetációja van. A dolomitlakó növénytársulások jellemző tulajdonsága az endemikus és obligát „dolomitnövények" előfordulása (KUN & ITTZÉS 1995). Az Öskü környéki árvalányhajas (Stipo eriocauli-Festucetum pallentis) és nyílt dolomitsziklagyep (Seseli leucospermi-Festucetum pallentis) társulások természeti örökségünk pótolhatatlan és kiemelkedő értékei. Hazánkban a Keszthelyi-hegységtől a Bakony-vidéken és a Vértesen át egészen Naszályig kimutathatók