H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 22. (Zirc, 2005)

FAZEKAS IMRE: Az ösküi (Bakony) dolomit lejtők és sziklagyepek lepkefaunája (Lepidoptera)

veszélyeztetett (pl. parcellázás, beépítés) ritka izolátumai. Az utóbbi évtizedekben végzett botanikai-ökológiai állapotfelmérések rámutattak arra, hogy e rendkívül értékes területeken csökkent a botanikai diverzitás, s fokozatosan beszűkültek a termőhelyek. Öskü környékén a degradáció legfőbb okozója a katonai gyakorlatokból eredő erőteljes taposás. A középhegység más pontjain a főbb okok a következők: bányászat, legeltetés, beépítés, katonai kiképzés, fásítások és a turizmus (KOVÁCS & TAKÁCS 1995). Anyag és módszer A vizsgálatokat 1979. március 18-án kezdtem meg, amikor egy 125 wattos izzóval ellátott fénycsapdát telepítettem Öskü falu északi részén lévő lakóháztól 100 m-re lévő dolomit dombon. A csapda 1980. október 30-ig - közel 500 éjszakán át - üzemelt, kivéve a novembertől márciusig terjedő téli időszakot. A csapdát a kezelők naponta ürítették. Személyes gyűjtéseimet elsősorban az Öskütől északra és nyugati irányba elterülő dolomit lejtőkön és sziklagyep vegetáció komplexekben végeztem. Vizsgálataimat 2001-ben zártam le, amelyet 2002-ben további célgyűjtésekkel egészítettem ki. Az elmúlt 22 év során különböző aspektusokban rendszeresen végeztem nappali és éjszakai lámpázó gyűjtéseket a területen, s mintegy 32 ezer begyűjtött példány adatát dolgoztam fel. A kutatásokról rendszeres naplófeljegyzéseket és fénycsapda jegyzőkönyvet írtam. Az anyag feldolgozására a komlói múzeumban került sor. A problémás fajok identifikációja során mindenkor genitalia preparátumokat készítettem. A bizonyító példányok és a kutatási naplók a komlói múzeum természettudományi gyűjteményében vannak elhelyezve. A taxonómiailag, állatföldrajzilag és természetvédelmi szempontból fontosabb fajokról, fajcsoportokról és családokról több publikációt közöltem a hazai és európai szaklapokban (vö. FAZEKAS 1980,1983,1985, 1988,1989,1991ab, 1992, 1997, 2003ab). Eredmények A Microlepidoptera-k régebbi bakonyi irodalmi adataiban igen jelentős rendszertani és nevezéktani anomáliák találhatók. A fajnevek sokszor a családnevek tagolása nélkül, az auctorok neveinek hibás rövidítésével, az évszámok elhagyásával kerültek közlésre (vö. SZABÓKY 1982). Több molylepke taxon elnevezésében (de az auctorok és az évszámok írásában is) a specialisták nem mindig állnak azonos állásponton. Jelen tanulmányomban az elmúlt évtizedek nemzetközi palaearktikus taxonómiai kutatásain alapuló, általam újonnan elkészített magyar Microlepidoptera rendszertani jegyzéket használom (FAZEKAS 2002), míg a nagylepkék esetében a BÁLINT (évszám nélkül) révén összeállított névjegyzéket alkalmazom. A szinonim neveket csak abban az esetben tüntetem fel, ha az a korábbi magyar (bakonyi) irodalmakban általánosan használatban voltak, s az új nevezéktan alkalmazásakor a taxonok azonosításában nélkülözhetetlenek. Néhány molylepkecsalád (pl. Gelechidae, Elachistidae stb.) esetében KARSHOLT & RAZOWSKI (1996) európai monográfiájához hasonlóan mellőzöm a rendszertani sorrendet, mivel abban nincs egységes álláspont. Helyette - a könnyebb tájékozódás végett - a fajnevek ábécé sorrendjét adom meg.