H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 21. (Zirc, 2004)

KATONA LAJOS: A várpalotai Kikeri-tavi pannóniai feltárás szedimentológiai és paleontológiai vizsgálata

míg néhány édesvízi faj (KORPÁSNÉ 1983; BARTHA 1955, 1959, 1971, LUEGER 1980, 1981). Az édesvízi mészkő - a benne található molluszkák alapján - pannóniai korú. A terület és az őskörnyezet fejlődéstörténete A faunatartalom alapján két nagyobb részre osztható a területen felvett szelvény: az alsó részén - a 13-as és 16-os számú réteg kivételével - hiányzik a makrofauna, míg a szelvény felső része gazdag fosszilis makrofaunát tartalmaz. Az 1-2. réteg viszonylag nyílt vízi, de valószínű, hogy már hullámbázis feletti, mozgatott vizet jelez. A homok agyagtartalma bioturbációval keveredhetett, azt látszik alátámasztani az üledékszerkezetek hiánya. A 3-12. rétegek egy parthomlok üledéksort adnak, melyben a változó energia viszonyok (hullámverés gerjesztette áramlás) homokot, kavicsos homokot, kavicsot rakott le, néhol keresztrétegzett formában. Nagy a laterális fácies változékonyság (3. ábra: belső borítón). A kavicsos rétegek gyakran eróziós felszínnel települnek. Felfelé haladva a homok osztályozottsága és tisztasága javul. Legfelül - 12-13. réteg - fövenyparti, a hullámverés által osztályozott homokot és a fröccszónára jellemző nehézásvány torlatot találhatunk (4. ábra: belső borítón). Ezek a legsekélyebb tavi üledékek ebben a sorozatban. A 14. számú réteg a sekélyülő parthomlok-part sorozatot fedő nyíltvízi pélitekhez (15-16. sz. rétegek) sorolható. Valószínűsíthető, hogy ez egy kimélyülési felszín, ami feltehetően a relatív tószint növekedése során jöhetett létre. A 15. és a 16. sz. réteg már nyíltvízre enged utalni a foszszíliák alapján. A 16-os számú rétegben talált kagylók héja teljesen kioldódott. Az agyag őrizte meg a kagylók köbeiét. A Congeria ungulacaprae teknői páratlanul, de tömegesen őrződtek meg. A kagylóteknők mellett nagyméretű kavicsok is vannak, ami arra enged következtetni, hogy a vízáram, esetleg a vihar hordta össze a teknőket. A szelvény alsó és felső része litosztratigráfiailag is jól elkülöníthető egymástól. Az egymáshoz való viszonyukat megmagyarázhatjuk úgy is, hogy a szelvény alsó része egy torkolati turzás, míg a felső része egy ágak közti öbölben rakódott le. A 17. réteget valószínűleg ez a „turzás" határolhatta a nyíltvíz felől. Ezen az „elzáró turzáson" telepedhettek meg a Congeria fajok, amelyek később mosódhattak be a 16. rétegbe. A parttól távolodva növekvő sótartalom jellemezhette a régiót, a turzásnál oligo-miohalin sótartalom is lehetett. A víz energiája a homokzátony/turzás frontjánál nagy, míg a lagúna belső partjánál kicsi lehetett. A következő réteg litológiája (18. réteg) mindenképpen nyugodt környezetre enged következtetni. Az agyagban talált Candona sp. alapján arra a következtetésre jutottam, hogy nagyobb édesvízi beáramlás lehetett, mint kiáramlás, mivel a Candona sp-k a nagyon kiédesedő illetve az édesvízben éltek (MONOSTORI 1992). A 19. rétegben már sekélyebb vízmélység és sótartalom-csökkenés figyelhető meg a fauna alapján, bár van olyan nemzetség, pl. a Lymnocardium, mely a nyíltabb és mélyebb környezetben is jól érezte magát. Üledékváltás és faunaváltás is tükrözi a következő eseményt a 20. rétegben. Ismét nagyobb édesvízi beáramlás következik, amit az édesvízimocsári csigák jelenléte is igazol, pl. Radix sp. és a Melanopsis fuchsi-nak a tömeges jelenléte (kihalás). A következő rétegben a kezdetleges paleotalaj kifejlődés a tó partvonalának medence felé vándorlását jelentheti. A 24. réteg egy speciális környezetet jelez, hiszen a rétegsorban csak itt figyelhetők meg nagy számban édesvízi és mocsári fajok. Nagy valószínűséggel egy kisebb tavacska fűződött le, melynek vize esetleg a csapadék miatt