H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 21. (Zirc, 2004)

KATONA LAJOS: A várpalotai Kikeri-tavi pannóniai feltárás szedimentológiai és paleontológiai vizsgálata

szíliákra, hogy egytől-egyig kőbél formájában vannak jelen, amiből áthalmozásra következtetek. Az áthalmozásra utalhat a nagy méretű kavicsok jelenléte is. 17. réteg A rétegben található fosszíliák a következők: Bivalvia: Unió mihanovici BRUSINA, Lymnocardium apertum (MÜNSTER), Lymnocardium decorum ponticum (HALAVÁTS), Dreissena serbica BRUSINA, Congeria simulans BRUSINA, Congeria ungulacaprae (MÜNSTER), Congeria balatonica PARTSCH. Gastropoda: Viviparus sadleri PARTSCH, Theodoxus radmanesti (FUCHS). Többségben vannak a kagylók a csigákkal szemben. Leggyakoribb a Congeria és Dreissena nemzetség (az összes egyedszámnak 80%-át teszik ki). A Congeria ungulacapraeről feltételezik, hogy szereti az erősen mozgatott, oxigénben dús, táplálékban gazdag vizet. Elképzelhető, hogy homokzátonyokat népesített be. Mivel a réteg nem tisztán homok, ezért inkább a homokzátony partfelőli oldalán képződhetett, és a Congeriák a zátonyról mosódhattak be. BARTHA (1971) szerint a Congeria nemzetség a víz sótartalmát tekintve oligomiohalin, mélységét tekintve parti és ennél mélyebb vízi környezetben fordult elő. A Dreissena nemzetség is általában helyhez kötött életmódot folytatott, de jelenkori megfigyelések szerint képes a bisszuszát feloldva mozogni (MÜLLER PÁL saját megfigyelése). A sótartalmat tekintve mezohalin és inkább a hullámbázis alatti környezetben fordul elő. Recens fajai édesvízben élnek. A Lymnocardium, Viviparus és Theodoxus nemzetségek elszórtan fordulnak elő a rétegben, és partközeli eredetet és oligohalin sótartalmat jeleznek. Ez a réteg összességében nyíltparti környezetben képződött, valójában a Congeriás „turzás" és a part között képződhetett oligohalin-mezohalin sótartaloma, és jelentős vízmozgás mellett. A turzást feltételezhetően Congeria ungulacaprae és Congeria balatonica népesítették be, és az édesvízi fajokat kisebb folyóvíz sodorhatta ide. 18. réteg 92 cm vastagságú, az üledék agyag, melynek színe szürkés-barnás-sárgás. Az alsó 12 cmben tartalmaz mészcsomókat, amelyek feloldódott molluszkák héjától származnak. Nem tartalmaz makrofaunát. A mikrofaunában előfordul néhány ostracoda, pl. Candona sp., mely édesvizek és nagyon kiédesedő sósvizek vagilis bentosz lakója volt. A fekü és fedő rétegek képződési környezetét figyelembe véve ezek a rétegek jelentős édesvízi beáramlást jeleznek, esetleg a klíma csapadékosabbá válása mellett. 19. réteg 10-12 cm vastag. Mivel jelentős litofácies változás nem csatlakozik az édesvízi fauna megjelenéséhez, a környezeti övek jelentősebb eltolódása a relatív sótartalom változással kapcsolatban kizárható. A réteg nagyon gazdag fosszíliákban. Bivalvia: Dreissena serbica BRUSINA, Lymnocardium decorum ponticum (HALAVÁTS), Dreissenomya sp. Gastropoda: Ancyius hungaricus BRUSINA, Valvata variáns LŐRENTHEY, Viviparus sadleri PARTSCH, Melanopsis bouei sturi FUCHS, M. petrovici (BRUSINA), M. fuchsi HANDMANN, M. caryota (BRUSINA), Theodoxus radmanesti (FUCHS), Theodoxus postcrenulatus PAPP (B), Gyraulus variáns (FUCHS), Gyraulus inornatus (BRUSINA), Pyrgula mathildae FUCHS, Valvata balatonica ROLLE, Valvata variabilis FUCHS. A rétegsoron felfelé haladva egyre jobban háttérbe szorulnak a kagylók mind faj-, mind egyedszámban egyaránt. A környezetet tekintve a Dreissenáról már jeleztem a mezohalin sótartalmat és a nyíltparton való bisszusszal rögzült életmódját. A Lymnocardiumok az