H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 21. (Zirc, 2004)

KATONA LAJOS: A várpalotai Kikeri-tavi pannóniai feltárás szedimentológiai és paleontológiai vizsgálata

oligohalin (ez inkább a L. decorum fajra jellemző) sótartalom mellett a partközeli környezetben vagilis bentoszformaként éltek. A Melanopsis fuchsi az oligohalin sótartalom mellett parti környezetre jellemző. Erre a környezetre utalnak a következő fajok is: Theodoxus radmanesti, T. postcrenulatus, Viviparus sadleri, és a Valvata sp. is (BARTHA 1971). Tehát ebben a rétegben a domináns fajok egyértelműen egy sekélyebb oligohalin sótartalmú partközeli környezetet jeleznek. Ezt a fauna összetételt BARTHA (1971) egy kiédesedést megelőző szakasznak tekinti. Ez a réteg az 17. réteghez képest a parthoz közelebb képződhetett a fauna alapján. 20. réteg Ez a réteg is nagyon gazdag fosszíliákban. Bivalvia: Dreissena serbica BRUSINA, Lymnocardium decorum ponticum (HALAVÁTS). Gastropoda: Melanopsis fuchsi HANDMANN, M. bouei sturi FUCHS, Theodoxus radmanesti (FUCHS), Radix peregra MÜLLER. AZ előző réteghez képest a sótartalom és a vízmélység nem változik a fauna alapján. A Radix sp. jellemzően édesvízi faj, ami talán egy előrehaladottabb kiédesedésre, vagy bemosásra enged következtetni (BARTHA 1971; BARTHA és Soós 1955). A réteg vastagsága 20 cm, az üledék meszes márga. 21. réteg Ez a réteg az előzőnek a cementált változata, melyben a M. fuchsi HANDMANN fordul elő tömegesen. Vastagsága 7cm. 22. réteg Barna színű agyag, amely nem tartalmazott makrofosszíliát. Utalhat egy igen kezdeti stádiumban levő talajosodásra. 23. réteg Szintén nem tartalmaz makrofaunát, anyagát tekintve agyag. Érdekes, hogy az agyagban két, l-l cm vastag limonitos festésű réteg is előfordul. A másik mintavételezési ponton (nem kutatóárok) több cm-es vastagságban lelhető fel ez a limonitosság. A két pont közötti távolság kb. 150 méter. Ez a limonitos festés a fedőből is származhat. Ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg Balatonfűzfőn a Papvásár-hegyi feltárásban. 24. réteg Szerves anyagban gazdag agyag, melynek megjelenése hasonló az előbbi vékony limonitos festésű réteghez. Ebben a kutatóárokban 3-4 cm vastagságban jelenik meg, míg az előbb emlegetett ponton vastagabb a réteg. A fauna igen speciális környezetet jelez. A kagylók szinte teljesen hiányoznak és a csigák nemcsak egyedszámban gazdagok, hanem faj számban is. Gastropoda: Anisus confusus Soós, Anisus krambergeri (HALAVÁTS), Segmentina loczyi (LŐRENTHEY), Aplexa sp., Gyraulus (Armiger) geniculatus (SANDBERGER), Planorbarius comeus LINNÉ, Valvata balatonica ROLLE, Gastrocopta nouletiana (DUPUY), Stagnicola palustris (MÜLLER), Goniochylus schwabenaui (FUCHS), Vertigo callosa (REUSS). A Planorbarius és a Gyraulus mocsári tüdős csigák. Valószínűleg ez egy elzárt, kis gáttal határolt „pocsolya" lehetett, humid klímán, ahol ezek a kifejezetten édesvízi csigák meg tudtak élni. Valószínű, hogy el volt zárva a nyílt tó brakk vizétől, hiszen attól csak sósabb víz utánpótlást kapott volna.