H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 21. (Zirc, 2004)

KUTASI CSABA: A Kab-hegy környéki tavak és láprétek futóbogarai (Coleoptera: Carabidae)

A zömök fürgefutoncnak (Trechus obtusus) a Bakonyból csak néhány lelőhelye ismert, jobbára csak egy-egy példányban fogták. A tóparti kiszáradó bokorfüzes-nádasban a növényi törmelék között, nagyobb populációt sikerült kimutatni. A nyúlánk gyászfutó (Pterostichus elongatus) az elmúlt időszakban került elő a Bakonyból (KUTASI & SÁGHY 2002), mindössze egyetlen példányt fogtak belőle, az öcsi Nagy-tónál több egyedet is gyűjtöttünk. A nyugati gyorsfutó (Bembidion doris) a Bakony faunájára új, dc országosan is ritka állat, itt csak néhány egyedét fogtuk. 3. Semlyékes-tó A tó környékére összesen 10 talajcsapdát helyeztünk ki, melyek a tó partján, a kiszáradó zsombeksasos területen lettek leásva. A talajcsapdák 45 faj 366 egyedét fogták. A futóbogár együttes domináns faja a nagy selymesfutrinka (Pseudoophonus rufipes) 18%-os gyakorisággal, a szubdomináns a feketábú gyászfutó (Pecilus versicolor) (10%), mintegy 8%-ban fordult elő a rezes gyászfutó (Poecilus cupreus) és az apró ásófutrinka (Dyschirius globosus). Az élőhely további jellemző fajai a következők: komor gyászfutó (Pterostichus niger), rezes fémfutó (Harpalus cupreus fastuosus), Krynicki-kisfutó (Platynus krynickü). A talajcsapdás vizsgálatból nyert adatok alapján, a Semlyékes-tó környékén kialakult futóbogár-együttesek diverzitása nagy (3) és a fajszám is magas (45). A rendszeresen végzett egyelő gyűjtésekkel (parttaposás) további 26 fajt sikerült kimutatni, ezáltal a fajszám 71-re emelkedett. A területen 4 védett futóbogárfajt mutattunk ki: ragyás futrinka (Carabus cancellatus), bőrfutrinka (C. coriaceus), mezei futrinka (C. granulatus), aranypettyes futrinka (C. hortensis). További 8 ritka, vízparti futóbogár is előkerült: rezes fémfutó (Harpalus cupreus fastuosus), füstös kisfutó (Europhüus fuliginosus), nyúlánk futrinka (Oodes gracilis) Platynus krinicki, elegáns törpefutó (Acupalpus elegáns), turzási gyorsfutó (Bembidion gutüda), Bembidion gilvipes, nyugati gyorsfutó (Bembidion doris). A rezes fémfutó (Harpalus cupreus fastuosus) az Alföldön nagyrészt kiszáradó mocsárréteken fordul elő (TALLÓSI 2002), a Bakonyban a Balaton-felvidék néhány pontjáról ismertük. A Bembidion gilvipes és a turzási kisfutó (Bembidion guttula) vízparti területek apró futóbogárfaja, az előbbit csak Tihanyból, az utóbbit pedig néhány helyről ismertük a Bakonyban. Az elegáns törpefutó (Acupalpus elegáns) és a nyúlánk futrinka (Oodes gracilis) a Bakonyban ritka vízparti állat. A füstös kisfutó (Europhüus fuliginosus) a természetközeli élőhelyek értékes faja. A nyugati gyorsfutó (Bembidion doris) a Bakony faunájára új, ezen a területen néhány példányt fogtunk. A Krynicki-kisfutó (Platynus krynicki) az alföldi mocsarak gyakori faja (TALLÓSI 2002), de a Bakonyban még nem gyűjtötték. Kizárólag erről a területről került elő talajcsapdából, itt a futóbogár együttes közel 10%-os gyakoriságú faja volt. A közönséges többszínű futót (Diachromus germanus) korábban a Balaton-felvidéken található tavak partjáról ismertük néhány példányban. A vizsgált tavak egy részére jellemző állat, itt nagy tömegben fogtuk hálózassál és forgatással egyaránt. 4. Kis-Sás-tó A tó környékére összesen 10 talajcsapdát helyeztünk ki, melyek a tó partján, a kiszáradó sasos területen lettek leásva. A talajcsapdák 38 faj 231 egyedét fogták. A futóbogáregyüttes domináns faja a nagy selymesfutrinka (Pseudoophonus rufipes) 20%-os gyakorisággal, a szubdomináns a rezes gyászfutó (Poecilus cupreus) (14%). A fényes gyászfutó (Pterostichus melas) és a komor gyászfutó (Pterostichus niger) közel azonos számban, mintegy 12%-ban fordultak elő. Az élőhely további jellemző fajai a következők: nagy posványfutonc (Badister unipustulatus), Pterostichus diligens.