H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 21. (Zirc, 2004)

KUTASI CSABA: A Kab-hegy környéki tavak és láprétek futóbogarai (Coleoptera: Carabidae)

A talajcsapdás vizsgálatból nyert adatok alapján, a Kis-Sás-tó környékén kialakult futóbogár együttes Shannon-diverzitása nagy (2,8) és a fajszám is viszonylag magas (38). A rendszeresen végzett egyelő gyűjtésekkel (parttaposás) további 16 fajt sikerült kimutatni, ezáltal a fajszám 54-re emelkedett. A területen 4 védett futóbogárfajt regisztráltunk: ragyás futrinka (Carabus cancellatus), selymes futrinka (C. convexus), bőrfutrinka (C. coriaceus), ligeti futrinka (C. nemoralis). További 4 ritka, vízparti futóbogár is előkerült: kéklábú iszapfutó (Elaphrus uliginosus), szélesnyakú kisfutó (Agonum versutum), csupasznyakú bársonyfutó (Harpalus signaticornis), zömök fürgefutonc (Trechus obtusus). Az előbbi három fajt csak ezen az élőhelyen gyűjtöttük. A kéklábú iszapfutó (Elaphrus uliginosus) a mocsaras, iszapos, növényzettel benőtt vízpartokon, tavak partján többfelé előfordul, azonban mindenütt csak kis példányszámban akadhatunk rá. A szélesnyakú kisfutó (Agonum versutum) hazánkban igen ritka, erősen nedvességkedvelő faj, melyet vizek közelében gyűjtöttek (SZÉL 1996). A Bakonyban csak Nyirádon fogták. A csupasznyakú bársonyfutó (Harpalus signaticornis) meleg- és szárazságkedvelő ritka faj, melyet fűhálózással fogtunk. A ritka zömök fürgefutoncnak (Trechus obtusus) pedig a Bakonyból csak néhány lelőhelye ismert. 5. Szentes-rét és Rekesztő rét Az itt vizsgált két kiszáradó láprétet együtt tárgyaljuk, mert egymáshoz közel helyezkednek el és a futóbogár-együtteseik is nagyon hasonlóak. Mindkét területen 5—5 talajcsapda üzemelt, melyek a szegélytől a láprét belseje felé lettek leásva. A csapdák 35 faj 449 egyedét gyűjtötték. A futóbogár-együttes domináns faja a fényes gyászfutó (Pterostichus melas) igen nagy, 44%-os gyakorisággal. A szubdomináns faj a ragyás futrinka (Carabus cancellatus) és a selymes futrinka (C. convexus) (8-8%) volt, nagyobb számban gyűjtöttük a feketelábú gyászfutót (Poecilus versicolor) is (7%). Az élőhely további jellemző faja a nagy közfutó (Amara convexior) és a kis közfutó (Amara communis). A talajcsapdás vizsgálatból nyert adatok alapján, a lápréteken élő futóbogár-együttesek Shannon-diverzitása a többi élőhelyhez képest alacsony (2, 1) és a faj szám - figyelembe véve a magas egyedszámot - nem túl nagy. A rendszeresen végzett egyelő gyűjtésekkel, a Szentes-réten további 6, a Rekesztő-réten pedig további 5 fajt sikerült kimutatni. A területen 7 védett futóbogárfajt regisztráltunk: ragyás futrinka (Carabus cancellatus), selymes futrinka (C. convexus), bőrfutrinka (C. coriaceus), dunántúli kékfutrinka (C. germari), domború futrinka (C. glabratus), aranypettyes futrinka (C. hortensis), ligeti futrinka (C. nemoralis). További 4 ritka futóbogár is előkerült: bordás szélesfutó (Abax carinatus), piroslábú közfutó (Amara chaudoiri incognita), Amara equestris, borostyánszínű fürgefutonc (Epaphius secalis). A Bakonyban az erdei vizes élőhelyek ritka faja a bordás szélesfutó (Abax carinatus), melynek a hegységben ez harmadik előfordulása. A piroslábú közfutó (Amara chaudoiri incognita) hazánk ritka faja, az Alföldön az időszakosan vízzel borított területeken néhol nagyobb számban fordul elő (TALLÓSI 2002). A Bakonyból eddig csak egy százéves adatát ismertük. Az Amara equestris-t szintén régen fogták utoljára a Bakonyban, eddig csak egy közel 70 éves adatát ismertük (TÓTH 1973). A borostyánszínű fürgefutonc (Epaphius secalis) a vízparti területek ritka faja. 6. Nagy-Sás-tó Nagyobb kiterjedésű vizes terület, melyen nyílt vízfelületek is láthatók. Az itt található tavak többségével együtt ebben az évben ez a tó is kiszáradt. Csak parttaposással, forgatással és fűhálózással gyűjtöttünk a területen. Összesen 33 fajt sikerült kimutatnunk. Ezek kizárólag vízparti futóbogár fajok: sárgaszegélyű bűzfutó (Badister spoliatus), nagyfoltos turzásfutó