H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 20. (Zirc, 2001-2003)

VERESS MÁRTON: Adalékok a homokkő anyagú kőtengerek (Káli-medence) pszeudokarrjainak morfogenetikájához

is kimutattak (SIEGEL et al. 1968), ami a Si oldatban történő szállítására utal. Valószínűleg ugyancsak pszeudokarros formáknak tekinthetők a főleg grániton, de homokkövön is kialakuló, több méteres szélességet és mélységet elérő medencék (madáritatók?), amelyek kisebb változatát „pit"-nek, nagyobb változatát „slump"-nak nevezik (GOUDIE - MIGÓN 1997). Kialakulásukra magyarázatként a biogén hatást, a deflációt és az oldódást említik. A roraimai terület (DK-Venezuela) egyik homokkőben kialakult barlangjában is kimutattak oldásos (karros?) formákat (COLVEÉ 1973). 2. A Káli-medence pszeudokarrja E munkában a Káli-medence (1. ábra) kőtengereinek (szentbékkállai, salföldi, kővágóörsi és szentimrei) pszeudokarros formakincsét vizsgáljuk (2. ábra). A kőtengerek homokkőtömbjeinek formáit elsőként BULLA (1954) említi. 2.1. A Káli-medence kőtengereinek földtani és morfológiai jellemzői A Balaton-felvidéken az ún. Kállai Formáció pannóniai korú képződményeinek több változata is elkülöníthető (BUDAI-CSILLAG 1999): így a Káli-medencében az ún. „kvarchomok", a Keszthelyi-hegység peremi részeinek pirites, markazitos kötőanyagú homokköve, valamint a Káli-medence kőtengeres kifejlődésű amorf kova kötőanyagú homokköve (Kállai Kavics Formáció). A kőtenger anyagának kémiai összetételét először EMSZT (1911) vizsgálta. Adatai szerint a kőzet felépítése az alábbi: Si0

2 (97,77 %), A1

2

0

3 (0,91 %), Fe

2

0

3 (0,14%), Na

2

0 (0,36 %) K.O (nyomokban), FLO (0,41%).