H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 20. (Zirc, 2001-2003)

SÁGHY ZSOLT – TAKÁCS ANDRÁS – FARKAS ISTVÁN – MOLNÁR CSABA: Faunisztikai vizsgálatok futóbogarakon (Coleoptera: Carabidae) a Kis-Balaton területén

A dominancia-viszonyok a 9 év összesített eredményei alapján a következőképpen alakultak: 1. Carabus granulatus granulatus: 10,7% 2. Agonum "moestum" csoport: 9% 3. Amara communis: 7,4% 4. Oodes helopioides: 6% 5. Trechus quadristriatus: 6% 6. Pterostichus melanarius: 5,5% 1. Carabus cancellatus soproniensis: 5,5%0 8. Carabus clathratus auraniensis: 4,6% 9. Poecilus cupreus: 4,2% 10. Pterostichus vernalis: 3,8% A fent említett futóbogarak az összlétszám 62,7%-át teszik ki. A 77 quadristriatus faj kivételével mindegyikük nedvességkedvelő. Országosan gyakori fajokról van szó, ez alól csak a C. clathratus auraniensis a kivétel, amely szórványos előfordulású. A gyűjtött fajok ökológiai típusának megoszlása a következő: Holarktikus: 8 faj (7%) Palearktikus: 33 faj (28%) Nyugat-palearktikus: 13 faj (11%) Euroszibériai: 40 faj (34%) Európai: 13 faj (11%) Közép-Európai: 4 faj (3%) Mediterrán: 4 faj (3%) Pontomediterrán: 3 faj (3%) Az adatokból jól kitűnik, hogy mennyire túlsúlyos a palearktikus és euroszibériai fajok aránya - amelyek többsége árnyék és nedvességkedvelő -, és mennyire elenyésző a meleg és szárazságkedvelő mediterrán faunaelemek száma. A zömmel hűvös, vizes, összefüggő mocsaras területek között egy-egy szárazabb, melegebb folt található, amely életteréül szolgálhat a mediterrán fajoknak. Érdekesség, hogy az előkerült 118 fajból 20 (17%) faunisztikai vagy természetvédelmi szempontból különleges, amely jelzi a Kis-Balaton egyedi, háborítatlan élőhelyi adottságait. A ritka és értékes fajok és jellemzésük Carabus clathratus auraniensis MÜLLER, 1903 - Közép-európai, stenotop, tyrphophil. Szórványos előfordulású, nedvességhez kötött faj, erős populációja kevés helyen található. Élőhelyei folyamatosan zsugorodnak (KONDOROSY és munkatársai 1996). Védett. Elaphrus uliginosus FABRICIUS, 1792 - Palearktikus, stenotop, hygrophil, ripicol. Több helyről is előkerült, nagyon kis populációjú faj, hazai fennmaradásához lelőhelyei védelmére lenne szükség (HORVATOVICH 1992C). Epaphius secalis (PAYKULL, 1790) - Euroszibériai, eurytop, hygrophil. Hazánkban szórványos előfordulású faj, az egyes lelőhelyekről is kevés példány került elő (SZÉL-HEGYESSY 1996).