H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 20. (Zirc, 2001-2003)

SÁGHY ZSOLT – TAKÁCS ANDRÁS – FARKAS ISTVÁN – MOLNÁR CSABA: Faunisztikai vizsgálatok futóbogarakon (Coleoptera: Carabidae) a Kis-Balaton területén

Trechus austriacus DEJEAN, 1831 - Közép-európai, eurytop, troglophil, terricol. Hazánkban elsősorban barlangokból került elő. Más lelőhely adatai alapján látszik, hogy ez a faj csak barlangkedvelő, de nem valódi barlanglakó (SZÉL 1996). Trechus obtusus ERICHSON, 1837 - Európai, eurytop, hygrophil, silvicol. Hazánk területéről kevés lelőhely adata ismert, ezek is főleg a Dél-Dunántúlra esnek. Ritka faj, pontos elterjedését HORVATOVICH (1989) a hazai adatok revíziójával tisztázta. Bembidion doris (PANZER, 1797) - Palearktikus, stenotop, hygrophil, paludicol, phitodetriticol. Nagyon ritka faj, melyet hazánkban eddig csak a Dél- és Nyugat-Dunántúl néhány pontján gyűjtöttek (KONDOROSY és munkatársai 1996). Bembidion fumigatum (DUFTSCHMID, 1812) - Euroszibériai, stenotop, halobiont, ripicol. Az európai tengerek partján sokfelé előfordul, kedvező ökológiájú viszonyok között a sóban szegény területeken is megtalálható (HORVATOVICH 1982). Bembidion gilvipes STURM, 1825 - Euroszibériai, stenotop, hygrophil, phytodetriticol. A Kis-Balatonon kívül csak Lakitelek és Tihany a két ismert hazai lelőhelye. Mocsárerdőkben, nádasokban fordul elő (KONDOROSY és munkatársai 1996). Bembidion tenellum ERICHSON, 1837 - Európai, stenotop, halotorelant, ripicol. Hazánkban elterjedt, nagyobb mennyiségben csak az Alföldön gyűjtötték, ahol a sós területek karakterisztikus fajának bizonyult (SZÉL 1996). Pterostichus aterrimus (HERBST, 1784) - Nyugat-palearktikus, eurytop, hygrophil, paludicol. Erősen nedvességkedvelő faj, mely mindig a vizek közvetlen közelében fordul elő. Élőhelyét a tocsogós, vizenyős helyek képezik. Hazánkban a számára alkalmas élőhelyeken sokfelé előkerült, de általában alacsony egyedszámban. Nagyobb tömegben csak a Kiskunsági NP területén és a Kis-Balaton nádasaiban gyűjtötték (SZÉL 1996). Pterostichus elongatus (DUFTSCHMID, 1812) - Paleartikus, stenotop, hygrophil, paludicol. Hazánkban szórványos elterjedésű faj, melyet a legnagyobb példányszámban a Velencei-tó valamint a székesfehérvári Sós-tó partján gyűjtöttek. Kis példányszámban előkerült többek között az Alföldről, a Balaton partról és az Északi-középhegység néhány pontjáról is. A lelőhelyek egy része vízparti nádas, vagy mocsaras erdő (SZÉL 1996). Pterostichus rhaeticus HEER, 1837 - Európai, eurytop, hygrophil, paludicol. A középhegységi mocsaras erdők ritka, de jellegzetes faja. Eddig kevés egyed került elő, de mindig nedves élőhelyről. Elkülönítése a hasonló P nigrita rokon fajtól csak ivarszervi vizsgálattal lehetséges (SZÉL 1996). Platynus krynickii (SPERR, 1835) - Nyugat-palearktikus, stenotop, hygrophil, paludicol. Az alföldi mocsár- és láperdők jellegzetes faja, mely hegyvidékeink magasabb pontjáról egyáltalán nem került elő (KONDOROSY és munkatársai 1996). Europhilus fuliginosus (PANZER, 1809) - Palearktikus, eurytop, hygrophil, paludicol. Hazánkban viszonylag ritka és szórványos előfordulású faj, melyet a sík-, domb- és hegyvidéken egyaránt a nedves és mocsaras helyeken gyűjtöttek. Előfordulásainak zöme háborítatlan, természetközeli élőhelyekre esik (SZÉL 1996). Amara cursitans (ZIMMERMANN, 1831) - Európai, eurytop, xerophil. Euroszibériai, Nagyon ritka faj, Magyarországról csak néhány hiteles példánya van (SZÉL 1996). Amara lunicollis SCHIODTE, 1837 - Palearktikus, eurytop, xerophil. Nagyon ritka, széles tűrésű faj, csak néhány ismert lelőhelyi adata van hazánkból. Nyílt, többé-kevésbé száraz helyeken fordult elő (SZÉL 1996). Amara municipalis (DUFTSCHMID, 1812) - Nyugat-palearktikus eurytop, xerophil. Ritka faj, melynek eddig csak hét magyarországi lelőhelyadata ismert (KÁDÁR-SZÉL 1989).