H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 19. (Zirc, 2000)

PENKSZA KÁROLY – KÁDER FERENC – SÜLE SZILVIA: Vegetációtanulmány a balatonalmádi Megye-hegyről (gyeptársulások vizsgálata)

tottuk. A cönocsoport-beosztásokat és a természetvédelmi értékkategóriákat SIMON (2000) munkája alapján alkalmaztuk. Eredmények és értékelésük A vizsgált társulások A területen 4 jellemző, nagy területarányban megjelenő társulást különítettünk el: Seseli leucospermi-Festucetum pallentis Zólyomi (1963) 1958, Chrysopogono-Caricetum humilis balatonicum (Soó 1930) Zólyomi 1950, Potentillo arenariae-Festucetum pseudovinae Soó 1940, Cariceto humili-Artemisietum albae Penksza, Káder et Süle 2002 (1-4. táblázat). A Seseli leucospermi-Festucetum pallentis a nyílt dolomitfelszínek jellemző növénytársulása elsősorban a hegy legmagasabb pontjain a szálban álló kőzet felszínein jelenik meg. A társulás egyik névadó faja a Seseli leucospermum csak 2 felvételben található meg. A társulás állományai kis foltokra terjednek ki nyílt gyepet alkotva, maximum 50%-os borítással. A gyep záródásával, a felszínen még előforduló szikladarabokkal jellemzett foltokban jelennek meg a zártabb gyepet alkotó Chrysopogono-Caricetum humilis balatonicum (Soó 30) Zólyomi társulás. DEBRECZY (1966,1973) a Balaton-felvidéki felvételeit a domináns fajok alapján három szubasszociációra választotta szét: Chrysopogono-Caricetum humilis balatonicum (Soó 30) Zólyomi 50 minuartietosum setaceae Debreczy 66, bothriochloetosum ischaemi Debreczy 66, brometosum reptantis Debreczy 66 névvel. A most közölt felvételeket mi nem különítettük el szubasszociációk szerint. A területen a Bothriochloa ischaemum kiterjedése nem volt jelentős. A Chrysopogono-Caricetum humilis balatonicum a minuartietosum setaceae cönotaxont pedig PENKSZA et al. (2002) alapján külön társulásként értékeltük. A felvételekben a Carex humilis mellett még előfordult a Festuca pallens is, de állományalkotóként a Festuca valesiaca jelentkezett. A vizsgált gyepterület legnagyobb részét az antropogén hatás következtében kialakuló Potentillo arenariae-Festucetum pseudovinae társulás állományai fedik. Az eredeti vegetációban a Festuca valesiaca fajnak feltehetően nagyobb szerepe volt, erre utal két felvételben is jelenléte. Helyét a Festuca pseudovina vette áL A felvételi négyzetekben viszonylag nagy fajszám adódott, amihez sok gyomjellegű növény is hozzájárult. A Cariceto humili-Artemisietum albae társulás állományai a terület mozgó, lemezesen aprózódó, törmelékes felszínén találhatók. Karakterfajai & Festuca stricta, az Artemisia alba és a Carex humilis jelentős borítási értékkel jelennek meg. A gyep borítása 30-45% körüli. A társulások értékelése ökológiai indikátorszámok alapján A relatív hőigény indikátorszámai alapján a négy gyeptársulás közül a Chrysopogono-Caricetum humilis és a Potentillo arenariae-Festucetum pseudovinae társulásokban a szubmediterrán (8-as érték) fajok dominálnak 46, ill. 52%-ban. A Cariceto humili-Artemisietum albae társulásban leginkább az eumediterrán (9-es érték), a Seseli leucospermi-Festucetum pallentis társulásban pedig a termofil (7-es érték) elemek dominálnak (1. ábra). A relatív talajvíz és talajnedvesség indikátorszámai alapján a leginkább szárazságtűrő fajok a Cariceto humili-Artemisietum albae társulásban találhatók (l-es érték), de a Seseli leucospermi-Festucetum pallentis társulás növényei is jelentős számban fordulnak elő a szá-