H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 19. (Zirc, 2000)

PENKSZA KÁROLY – KÁDER FERENC – SÜLE SZILVIA: Vegetációtanulmány a balatonalmádi Megye-hegyről (gyeptársulások vizsgálata)

razságtűrő kategóriákban (l-es és 2-es érték). A Chrysopogono-Caricetum humilis és a Potentillo arenariae-Festucetum pseudovinae társulások legtöbb faja a szárazságtűrő, de üde területeken is előforduló növények (3-as érték) közül kerül ki (1. ábra). Utóbbiban a legnagyobb a fajok vízigénye, itt még a félüde termőhelyek növényei is több mint 7%-ban fordulnak elő. A talajreakció relatív értékszámai azt mutatják, hogy a négy társulás közül leginkább a Potentillo arenariae-Festucetum pseudovinae fajai között fordulnak elő indifferens fajok (6os érték), kb. 7%-ban (2. ábra). A terület legtöbb faja a gyengén baziklin és a bazifil növények közé tartozik (7-es és 8-as érték), amit természetesen az alapkőzet határoz meg. Ez a hatás korábbi tanulmányunk szerint a terület xerotherm erdeiben (Cotino-Quercetum pubescentis és Orno-Quercetum pannonicum) is megmutatkozik (PENKSZA et al. 1996). A másik három társulástól némileg elkülönül a Cariceto humilis-Artemisietum albae szélsőséges talajreakció értékeivel: a fajok csaknem 50%-a a mész, ill. erős bázisjelző (9-es) kategóriába tartozik. A nitrogénigény relatív értékszámai alapján a Potentillo arenariae-Festucetum pseudovinae társulás élesen elkülönül a többitől (2. ábra). Ezen társulás fajai legnagyobb számban - több mint 50%-ban - a mérsékelten oligotróf termőhelyeken fordulnak elő (3-as érték), de kisebb számban (2-8%) - a hipertróf termőhelyeken kívül - mindenhol megtalálhatók. Ezzel szemben a másik három társulás növényei nagyrészt az erősen, ill. szélsőségesen tápanyagszegény élőhelyekre utalnak (2-es és l-es érték). Hasonlóan rendkívül alacsony nitrogénigény figyelhető meg a Budai-hegységi dolomit sziklagyepekben (TAMÁS 2001). A növények relatív fényigénye alapján megállapított értékszámok átlaga szerint (3. ábra) mind a négy társulásban a teljes napfénynövények (9-es érték) előfordulása a legmagasabb (50-70% között). A félnapfény- és napfénynövények (7-es és 8-as érték) közel azonos arányban találhatók mind a négy gyeptípus esetében (10-30%). Félárnyék-félnap növények csak a Potentillo arenariae-Festucetum pseudovinae társulásban fordulnak elő, mintegy 5%ban; a Cariceto humili-Artemisietum albae társulás növényfajai között pedig 2%-ban még félárnyéknövények (5-ös érték) is találhatók. Ennél alacsonyabb relatív fényigényű faj egyik társulásban sem található meg. A szélsőséges klímahatások, éghajlati szélsőségek eltűrésére vonatkozó értékszámok alapján a leginkább kontinentális növényfajok a Cariceto humili-Artemisietum albae társulásban adódnak: a kontinentális-szubkontinentális fajok aránya (7-es érték) 36% (3. ábra). Tipikus kontinentális fajok a négy társulásból szinte kizárólag ennek egyedei közt találhatók mintegy 2%-ban. A Chrysopogono-Caricetum humilis és a Potentillo arenariae-Festucetum pseudovinae társulások fajai leginkább szubkontinentális jellegűek (6os érték, 80, illetve közel 60%-ban). A Seseli leucospermi-Festucetum pallentis fajai főként szubóceánikusak (4-es érték, több mint 45%). Ezen kívül a Potentillo arenariae-Festucetum pseudovinae társulásban jelentős számban találhatók óceánikus növényfajok is (3-as és 2-es érték; 4-8%). A gyeptársulások értékelése a Simon-féle természetvédelmi és a Borhidi-féle szociális magatartástípusok alapján A gyeptársulások jellemzése során a legértékesebb társulásnak a Cariceto humili-Artemisietum albae asszociációja bizonyult. A társulás unikális specialista fajokat is tartalmaz, és védett fajok (v) több mint 40%-ban fordulnak elő benne. A specialisták ará-