Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

KEVEY BALÁZS - BORHIDI ATTILA: Egy új erdőtársulás a Bakonyban (Veratro nigri-Fraxinetum orni n. ass.)

szubmediterrán és atlanti-szubmediterrán erdei növények jelentős része (Daphne laureola, Lathyrus venetus, Rosa arvensis, Scutellaria columnae, Tamus communis stb.). A hűvös és csapadékos „Bükk I.-kor"-ban (i. e. 2500-800) a tetőerdők keveredhettek az egyre inkább tért hódító bükkösökkel. Melegkedvelő növényeik egy része ekkor a déli lejtőkön találhatott menedéket. Feltehetően ebben az időszakban telepedhettek meg a hegytetőkön a bükkösök és gyertyános-tölgyesek mezofil növényei (Adoxa moschatellina, Allium ursinum, Asarum europaeum, Corydalis cava, Dentaria bulbifera, Dentaria enneaphyllos, Gagea lutea, Galanthus nivalis, Galeobdolon luteum, Isopyrum thalictroides, Lathyrus vernus, Mercurialis perennis stb.). A kissé melegebb, szárazabb és kontinentálisabb „Bükk II.-kor"-ban (i. e. 800-tól) a lapos hegytetőkről a bükk többnyire visszahúzódott az északi lejtőkre, miközben az előbbi korban déli hegyoldalakra szorult melegkedvelő fajok egy része ismét felhatolhatott a tetőerdőkbe. Az elmúlt évezredek erdőinváziói során a tetőerdők tehát többször is átalakulhattak, de ma is őrzik az egyes flóra- és vegetációtörténeti korok emlékeit. A fennmaradt reliktumok száma - a vártnak megfelelően - kronológiai sorrendben egyre növekvő tendenciát mutat. A „Fenyő-nyír-kor" szubalpin növényeiből csak két fajt, a „Mogyoró-kor" kontinentális elemeiből már többet őriztek meg. Elég sok szubmediterrán növény tanúskodik a „Tölgy-kor"ról, míg a legtöbb bizonyítékot a „Bükk I.-kor" mezofil növényei szolgáltatják. A jelenkori tetőerdők a Bakonyban olyan dolomithegyeken találhatók, amelyek meredek déli és északi oldalát nem éles hegygerinc, hanem egy viszonylag szélesen ellaposodó felszín választja el. Az égtáji kitettség - az enyhe lejtőszög (0-10°) miatt - különös szerepet nem játszik. Ilyen termőhelyi viszonyok mellett az alapkőzetet többé-kevésbé összefüggő, vékony rendzina talaj borítja. Fenti termőhelyi viszonyoknak köszönhető, hogy a meleg, száraz déli oldalak mészkedvelő tölgyesei (Orno-Quercetum pubescentis), és a hűvös, párás északi lejtők gyertyánostölgyesei (Carici pilosae-Carpinetum), illetve bükkösei (Daphno laureolae-Fagetum) az átmeneti klímájú hegytetőkön szinte egymásba csúsznak. A déli lejtőkről ugyanis a meleg, száraz klíma felhatol a hegytetőkre, elősegítve ezzel a xerofil fák (Fraxinus ornus, Quercus pubescens, Sorbus torminalis) és cserjék (Berberis vulgaris, Cornus mas, Euonymus verrucosus, Viburnum lantana) megtelepedését. A gyepszint ezzel szemben - legalábbis a tömegviszonyok tekintetében - már inkább mezofil jellegű. Ennek oka elsősorban az, hogy a lombkorona- és cserjeszint erősen beárnyékolja az aljnövényzetet, s ezáltal az északi oldal gyertyános-tölgyesei és bükkösei felől hűvös és párás mikroklimatikus hatás éri a lágyszárúakat. Ily módon a tetőerdők faji összetételéért hasonló klimatikus tényezők felelősek, mint a karszterdőkben (Fago-Ornetum), ahol szintén meleg és hűvös klímát kedvelő fajok élnek együtt. Az így kialakult tetőerdők (Veratro nigri-Fraxinetum orni) az ellaposodó hegycsúcsokon és gerinceken a törmeléklejtő-erdőket (Mercuriali-Tilietum), a cseres-tölgyeseket (Quercetum petraeae-cerris), ritkábban pedig a gyertyános-tölgyeseket (Caricipilosae-Carpinetum) helyettesítik. Termőhelyeiken a törmeléklejtő-erdők az enyhe lejtőszög miatt, a zonális cseres- és gyertyános-tölgyesek pedig a vékony rendzina talaj miatt nem tudnak kialakulni. A Bakonyban megfigyelt állományok 350 és 440 m tengerszint feletti magasság mellett fordulnak elő, tehát BORHIDI (1961) magassági beosztása szerint a cseres-tölgyes zónában, illetve a cseres-tölgyes és gyertyános-tölgyes zóna határán helyezkednek el. Érdekes módon a mecseki tetőerdők (Aconito anthorae-Fraxinetum orni) ezzel szemben magasabb (480-610 m) szinteket foglalnak el. E különbség leginkább a helyi domborzati adottságokkal hozható összefüggésbe, de az eltérő földrajzi szélességgel kapcsolatos magassági zónahatárok is szerepet játszhatnak.