Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 17. (Zirc, 1998)

KEVEY BALÁZS - BORHIDI ATTILA: Egy új erdőtársulás a Bakonyban (Veratro nigri-Fraxinetum orni n. ass.)

Fiziognómiai jelleg Mint előbb említettük, a tetőerdők faji összetétele kettős jelleget mutat. Ha a borítási értékeket tekintjük, a lombkorona- és cserjeszintet elsősorban xerofil (Quercetea pubescentis-petraeae) fajok alkotják, míg a gyepszintben a mezofil (Carpino-Fagetea = Fagetalia) lágyszárúak uralkodnak. Lombkoronaszintjük igen hasonlít a molyhos-tölgyesekéhez. Többnyire közepesen, ritkán erősebben zárt (65-80 %) és alacsony (10-17 m). Benne a Fraxinus ornus és a Quercus pubescens képezhet konszociációt. Az egyéb fafajok közül a Quercus cerris játszik jelentősebb szerepet, de szórványosan egyéb fafajok (Pyrus pyraster, Sorbus torminalis, Tilia platyphyllos) is előfordulhatnak. A fák átlagos törzsátmérője kicsiny, általában 25-35 cm. A faállomány életkora a lassan növekvő fák miatt nehezen becsülhető, de feltehetően 80-120 év lehet. Az alászorult fák alsó lombkoronaszintet képeznek, melynek borítása 20-35%, magassága pedig 8-12 m. A cserjeszint - a molyhos tölgyesekéhez hasonlóan - többnyire fejlett, bár borítása változó (25-70%), magassága pedig elérheti a 4 m-t is. Tömeges cserjéje a Cornus mas. Mellette kisebb-nagyobb csoportokban, vagy szálanként egyéb cserjék is megjelenhetnek (Crataegus monogyna, Crataegus oxyacantha, Euonymus verrucosa, Viburnum lantana stb.). Az alsó cserjeszint (újulat) jelentéktelen, bár borítása ritkán a 30%-ot is elérheti. A fák és cserjék fiatal egyedei képezik, de többnyire itt él a Hedera helix is. A gyepszint csaknem teljesen zárt, de akadnak nyitottabb aljnövényzetű állományok is (60-100%). Összetételét tekintve jobban hasonlít a gyertyános-tölgyesek aljnövényzetére, mint a molyhos tölgyesekére, ugyanis a Carpino-Fagetea (Fagetalia) elemek lényegesen nagyobb A-D értékekkel fordulnak elő, mint a Quercetea fajok. Mindez a lombkorona- és cserjeszint árnyékoló hatásával hozható összefüggésbe, amely a hegytetőkön viszonylag párásabb és hűvösebb mikroklímát eredményez, s lehetővé teszi az északi lejtők növényeinek felhatolását. Különösen az Allium ursinum tömeges előfordulása szembetűnő, mely társnövényeivel együtt e társulásban éppúgy fáciest képez, mint a környező gyertyános-tölgyesekben és bükkösökben. Gyakori fáciesképző a Melica uniflora is, míg a Polygonatum latifolium már csak ritkán jut e szerephez. Akadnak olyan lágyszárúak is, amelyek viszonylag kisebb területeken képeznek fáciest (Carex alba, Corydalis cava, Dentaria bulbifera, Glechoma hirsuta), vagy csak kisebb-nagyobb csoportokban fordulnak elő (Mercurialis perennis, Viola odora ta). Az aljnövényzet kapcsán szólnunk kell a kora tavaszi aszpektusról, amely éppúgy jelentkezik e társulásnál, mint a többi Carpino-Fagetea (Fagetalia) osztályba tartozó asszociációnál. Növényei a következők: Adoxa moschatellina, Allium ursinum, Anemone ranunculoides, Corydalis cava, Cotydalis intermedia, Corydalis pumila, Ficaría vema, Gagea lutea, Galanthus nivalis, Isopyrum thalictroides. A sok Quercetea pubescentis-petraeae elem ellenére e kora tavaszi aszpektus is azt jelzi, hogy a tetőerdők átmeneti helyet foglalnak el a mezofil és xerofil lomberdők között. Jellemző fajkombináció: A fajkombináció is jól mutatja a tetőerdők átmeneti jellegét. Az általános lomberdei növények (Querco-Fagea) mellett ugyanis a mezofil (Carpino-Fagetea = Fagetalia) és a xerofil Quercetea pubescentis-petraeae elemek - csaknem azonos arányban - játsszák a fő szerepet: Konstans fajok (K V): Querco-Fagea elemek: Acer campestre, Brachypodium sylvaticum, Crataegus monogyna, Crataegus oxyacantha, Fallopia dumetorum, Fraxinus excelsior, Geum urbanum, Melica uniflora, Viola odorata; Carpino-Fagetea (Fagetalia) elemek: Anemone ranunculoides, Corydalis cava, Cotydalis pumila, Galanthus nivalis, Mercurialis perennis, Tilia platyphyllos; Quercetea pubescentis-