Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)

KOVÁCS J. ATTILA: A Tekeres-völgy (Déli-Bakony) növényzete

RHRAMNO-PRUNETEA Rivas-Goday et Borja 1961 (Száraz és mezofil cserjések) PRUNETALIA SPINOSAE Tx. 1952 Berberidion Br.-Bl. 1950 8. Pruno spinosae-Crataegetum Soó (1927) 1931 Galagonya-kökény cserjés CARPINO-FAGETEA Jakucs 1960 (Mezofil lombos erdők) FAGETALIA SYLVATICAE Pawlowski in Pawl, et al. 1928 Tilio platyphyllae-Acerion pseudoplatani Klika 1955 9. Primulo veris-Tilietum platyphyllae (Isépy 196e>) Borhidi 1996 Dolomittörmeléklejtő-erdő QUERCETEA PUBESCENTIS-PETRAEAE (Oberd. 1948) Jakucs 1960 (Xerotherm erdők) ORNO-COTINETALIA Jakucs 1960 Orno-Cotinion Soó 1960 10. Cotino-Quercetum pubescentis Soó (1931) 1932 Cserszömörcés karsztbokorerdő 11. Vicio sparsiflorae-Quercetum pubescentis Zólyomi ex Borhidi et Kevey 1996 Mészkedvelő molyhos tölgyes QUERCETALIA CERRIS Borhidi 1996 Potentillo albae-Quercion Jakucs in Zólyomi et al. 1967 12. Quercetum petraeae-cerris Soó 1963 Cseres-tölgyes KULTÚRERDŐK 13. Ültetett feketefenyves (Pinus nigra ) 14. Ültetett erdeifenyves (Pinus sylvstris) 15. Ültetett ezüstfás (Elaeagnus angustifolia) A felmérés eredményeként, a növénytársulások térbeli kiterjedésének és elterjedésének szemléltetésére vegetációtérképet készítettünk 1:10 000 léptékben (1. ábra). Az egyes társulások rövid áttekintő jellemzését sorszámuk szerinti felsorolásban adjuk meg. Ebben utalunk az egyes asszociációk florisztikai összetételére (fajgazdagságára), cönológiai-ökológiai viszonyaira, elterjedésére, természetességi állapotára. így jobban kirajzolódnak a Tekeresvölgy növényzetének botanikai értékei, cönológiai sajátosságai. Száraz gyepek (1-3) 1. Seseli leucospermi-Festucetum pallentis (Nyílt dolomitsziklagyep) 2. Festuco pallenti-Brometum erecti-pannonici (Zárt dolomitsziklagyep) 3. Chrysopogono-Caricetum humilis (Sziklafüves lejtősztyep) A Dunántúli-középhegység dolomitos kőzetén általánosan elterjedt sziklai növénytársulások a Tekeres-völgy egész területére jellemzőek és a „tekervényes" terület egyik sajátos tájképi egységét képezik. A dolomitsziklagyepek különösen az Ördögrágta-kő és a Kőrishegy közötti szakaszon, számos olyan állományt alkotnak, melyek mozaikos szerkezete, florisztikai összetétele stb. közel áll a térség természetvédelmi területein megjelenő struktúrákhoz. A dolomit sziklafüves lejtősztyep viszont többnyire a völgyet határoló platóhelyzetű termőhelyeken szembetűnő és változatos alegységein keresztül kapcsolódik a szomszédos kistájak vegetációjához.