Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)
KOVÁCS J. ATTILA: A Tekeres-völgy (Déli-Bakony) növényzete
A dolomitsziklagyepek cönózisai a völgy általános orientációja következtében jellegzetes fragmentumokat alkotnak a Ny-i (nyílt gyepek) és az É-i (zárt gyepek) oldalakon. Az állandó és kompetitor fajok közül érdemes kiemelni: Festuca pallens 1-2, Bromus erectus 1-3, Carex humilis 1-3, Inula ensifolia H—1, Teucrium montanum -\—1 stb. A nyílt dolomitsziklagyepekre jellemző a magyar gurgolya (Seseli leucospermum) jelenléte, bár populációgyakorisága nem túl magas (15 felvételből 9-ben volt jelen). A faj szerényebb megjelenését az egykori legeltetés és a napjainkban is ható degradációs folyamatok terhére lehet írni. A legszebb állományokban (Sas-hegy ill. a Kőris-hegy nyugati kitettségű oldalain) a 4 négyzetméternyi kvadrátokban a már felsorolt fajokon kívül a következő összetételt jegyeztük fel: Scorzonera austriaca +, Seseli hippomarathrum + - 1, Anthericum ramosum H—1, Potentilla areanaria H—1, Minuartia verna +, Allium flavum +, Seseli osseum +, Sanguisorba minor +, Paronychia cephalotes +, Globularia punctata H—1, Fumana procumbens +, Jovibarba hirta +, Dianthus plumarius subsp. regis-stephani 4-, Poa badensis +, Asplenium trichomanes +, Campanula rotundifolia +, Galium glaucum + stb. A védettebb élőhelyek sziklakibúvásain olyan értékes fajok populációit térképeztük fel mint: Aethionema saxatile, Draba lasiocarpa, Seseli leucospermum, Thalictrum minus subsp. oseudominus. A zárt dolomitsziklagyepek állományaiban a legérdekesebb populációt a Phyteuma orbiculare megjelenése mutatja (Kőris-hegy É-i völgyek). A dolomit sziklafüves lejtősztyep igen változatos összetételű állományokkal jelentkezik. A Tekeres-völgy közvetlen mélyedéseihez kötődő részeken a tipikus ChrysopogonoCaricetum humilis jelenik meg, melyben a két faj váltakozó és többnyire magas dominanciája mellett, kevés, de igen jellegzetes faj van jelen: Adonis vernalis +, Astragalus austriacus, Asperula cynanchyca, Teucrium chamaedrys +, Helianthemum ovatum +, Dorycnium herbaceum +, Euphorbia sequieriana +, Thesium linophyllum +, Filipendula vulgaris +, Koeleria eristata +, Chondrilla juncea +, Stachys recta, Dictamnus albus, Scabiosa ochroleuca stb. A völgytől távolodva keletre (Sas-hegy) és nyugatra (Csatár-hegy, Csinge-hegy), a platóhelyzet megjelenésével és a beszivárgó löszösödés következtében a sziklafüves lejtősztyep számos szubasszociációjával találkozunk: Stipetosum capillatae, Bothriochloaetosum ischemii, Festucetosum rupicolae stb. Ezek az állományok a típustól kissé eltérő élőhelyeket jeleznek, de különben a fokozódó degradáció jelképei is. Az ilyen cönózisokban, bár néhol tömegesen jelenik meg a Scilla autumnalis, Pulsatilla pratensis subsp. nigricans, Astragalus austriacus, Einum tenuifolium stb. többnyire olyan, a gyomosodást jelző fajok dominálnak mint: Eryngium campestre H—2, Verbascum speciosum +-1, Marrubium peregrinum A—1, Carduus nutans -I—1, Carlina intermedia +, Agrimonia eupatoria +, Euphorbia cyparissias +, Stachys germanica +, Gypsophyla muralis + stb. Ott, ahol a lejtősztyepek bokorerdőkkel vagy cseres-tölgyesekkel ismét érintkeznek, a fajlista rendszerint értékes fajokkal bővül (Vincetoxicum hirundinaria, Peucedanum cervaria, Brachypodium pinnatum, Veronica spicata), ahol viszont az intenzív turizmus és a legeltetés hatása van túlsúlyban, ott többnyire a gyomfajok vagy cserjék (Rosa, Prunus, Crataegus) kompetitív magatartása érvényesül. Mindenképpen fontos azonban, hogy a Tekeres-völgy térségében olyan sziklagyep és lejtősztyep állományok maradtak fenn, melyek megőrzése és fenntartása több figyelmet érdemel nemcsak a szakemberek, de az ökoturizmusra igényt tartó nagyközönség részéről is.
