Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)
GALÁCZ ANDRÁS: Mélységek és sekélyességek. A dunántúli-középhegységi jura kutatásának 125 éve
80). Tárgyalja a felső-liász-alsó-dogger hézagos sorozatokat, majd így ír: „A felsőbajócival vagy a kimmeridgeivel kezdődő üledékképződés a barrémi korszakig folyamatosan követhető" (u.o., kiemelés tőlem - G. A.). KONDA József egyik utolsó munkája a Bakony 50 000-es földtani térképéhez írott magyarázó jura szövegrésze (in BENCE et al. 1990). Itt, meglepő módon, a hatvanas évek óta kiteljesedett hazai és nemzetközi jura szedimentológiai szakirodalom eredményeinek teljes figyelmen kívül hagyásával visszatér az ötvenes években vallott nézetekhez, és azokat a korabeli stiláris fordulatokat használva adja elő. „A liász elején kialakult szigettengeri jelleg valószínűleg a maximális tenger elmélyüléssel járó dogger kor idején sem szűnt meg. Aligha magyarázható másként a számos üledékhézag egy része" (kiemelés tőlem - G.A.). Az 1970-es években és később megjelent, a középhegységi jurával foglalkozó munkák másik csoportja nem elégedett meg a klasszikus vélemény rögzítésével, hanem az igényesebb módot választotta, és a nemzetközi szakirodalomra is hivatkozva, adatokra támaszkodva szállt vitába az eltérő véleményekkel. FÜLÖP József tatai monográfiájában terjedelmes áttekintést adott a kérdéskörről (FÜLÖP 1975). Bár a főbb problémák: az üledékhézagok értelmezése, a partvonal(ak) helyzete és a tenger mélysége összefüggnek, FÜLÖP elsősorban a batimetriával foglalkozik. Véleménye erősen támaszkodik HALLAM 1971-es munkájára. Mivel HALLAM a jura radiolaritok keletkezési mélységeként több ezer méterrel számoló szerzőkkel vitázik, FÜLÖP is hasonló kritikai érvelést követ, az abisszikus mélység feltételezését vitatja (pp. 83-86). Ez azonban szélmalomharc, mivel, mint láttuk, GÉCZY B. 1961-es munkájában is a bathyális övbe tartozó 1500 méter a feltételezhető legnagyobb kimélyülés, és az idézett mondat szerint 1972es cikkükben GALÁCZ-VÖRÖS (1972) is csak mint ki nem zárható, de nem szükségképpen elfogadható értéknek tekintették az 1000 méteres mélységet. Egy mondattal azonban FÜLÖP is utal a tágabb ősföldrajzi helyzetre (p. 84): „A letarolt szárazföldekhez kapcsolódó hatalmas kiterjedésű triász karbonátos táblák feldarabolódó vonulatai a Tethys-ben a szárazföldi szervetlen és szerves törmelékanyag beáramlásától elzárt 'éhező medenceterületek' kialakulását eredményezték, amelyekben hemipelágikus, neritikus és sekélybatiális mélységviszonyok között keletkeztek a vörös jura képződményei". Ez a VADÁSZTÓL eredeztethető gondolat jelzi, hogy FÜLÖP továbbra is úgy vélekedett: jura tengeri kőzetek jobbára csak ott keletkeztek, ahol ma is találhatók, és a szárazföldi hatás hiánya nem a partoktól való nagy távolsággal, hanem az egykori partvidéket alkotó kőzetek jellegével magyarázható. FÜLÖP József tanítványai is ezt a kritikai utat járták. HAAS János (1976) is „abisszikus mélység hívei"-ről beszél, akik „jelenkori adatok alapján 4000-5000 m mélységben való képződést jeleznek" - a mai óceáni aljzaton végbemenő karbonátoldás alapján. Mint láttuk, ilyen adatot hazai szerzők soha nem jeleztek, így nyilván mások azok, akikre jellemző, hogy „az aktualizmus túlságosan leegyszerűsített és kritikátlan alkalmazása, vagyis a jelenkori megfigyeléseknek, az egykori feltételek kellő mérlegelése nélküli múltba vetítésé"-vel „súlyos tévedések forrásá"-vá válnak. Az 1974-ig követett szakirodalom alapján HAAS arra a következtetésre jut, hogy a CaCO,-kompenzációs mélység a tengerekben számos olyan tényező függvénye, ami a földtörténeti múltban nem szükségképpen a mai paraméterekkel volt jellemezhető. Figyelemre méltó, hogy HAAS - cikkének bevezető mondatai szerint azért tartja fontosnak a „bizonyos üledékes kőzetek többezer méter mély tenger-aljzaton" való képződésének cáfolatát, mert ezzel a lemeztektonikai rekonstrukciók egy fontos érvét kívánja hatástalanítani. Látható tehát, hogy ekkor, GÉCZY B. első lemeztektonikai cikkeinek megjelenését követően, a jura fáciesek értelmezése nem csupán üledékföldtani problematika, hanem alapvető geológiai koncepcionális kérdés volt azok számára, akik a lemeztektonika hazai alkalmazhatóságát - akkor még - vitatták.
