Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)

MUSKOVITS JÓZSEF - SZÉKELY KÁLMÁN: Vászoly és környékének díszbogarai (Coleoptera: Buprestidae)

Sajnálatos, hogy a természetvédelmi kezelésbe vétel hírére egyes helyeken a volt kezelő, vagy tulajdonos „véghasznosítást" végzett, amelynek során tarvágás, égetés, beszántás okozott súlyos ökológiai károkat. Fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy az újonnan szerveződött erdőbirtokosság modern eszközökkel felszerelt, nyereségorientált gazdasági technológiája is nagy veszéllyel jár a terület faunájára. Többfelé végeznek „erdőtisztítást", amelynek során sok rovar (közöttük természetesen számos védett vagy ritka faj!) számára tápnövényként szolgáló bokrok, cserjék, lágyszárú növények tűnnek el. Módszeresen elégetik a gallyakat, tuskókat. Az erdők faállományának diverzitása (a fajösszetétel és a koreloszlás vonatkozásában) egyre inkább csökken. Ezek mind veszélyeztetik a meglepően gazdag díszbogárfaunát is! A terület futóbogár- és cincérfaunájáról Retezár I. és Székely K. számolt be (RETEZÁR-SZÉKELY 1999). A terület földrajzi és növénytani jellemzése a fenti munkában megtalálható, ezért erre jelen munkánkban nem térünk ki. A Bakony díszbogárfaunájáról még nem jelent meg publikáció. ,A Magyar Birodalom Állatvilága (Fauna Regni Hungáriáé)"', (KUTHY 1896) erről a területről nem közöl lelőhelyadatot és CSÍKI (1909-1915) Magyarország Buprestidái" c. munkájában sem találunk lelőhelyadatot, sőt, ami ennél is meglepőbb, KASZAB (1940) ,jDie Buprestiden Ungarns, mit Beschreibung neuer Formen (Coleopt.)" című, kifejezetten lelőhelyadatokat közlő művében sem! Jelen munkánkban a fajlista összeállításánál figyelembe vettük a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum (BTM), a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum (MTM), a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum (KFM), valamint Juhász János Csaba (JJCs), Medvegy Mihály (MeM), Muskovics András (MA), Muskovits József (MJ), Rahmé Nikola (RN), Retezár Imre (Rel), Rozner István (RI), Szalóki Dezső (SzD) és Székely Kálmán (SzK) gyűjteményeiben található példányok adatait. A gyűjteményekben levő példányok meghatározását, illetve a régebbi determinálások revízióját Muskovits József végezte el. Díszbogarak jellemzése A díszbogarak a Buprestoidea szuper-családba tartozó, többnyire feltűnően színpompás, jellegzetes alakú bogarak. Jellemző rájuk, hogy testük erősen szklerotizált, azaz kitinpáncéljuk kemény, erős. Lábaik aránylag rövidek, fejük a szemek hátulsó szegélyéig az előtorba visszahúzható. Magyarországon mintegy 120 faj fordul elő, becslések szerint a Földön mintegy 15 000 faj élhet. A faunaterületünkön előforduló díszbogárfajok nagysága 2 mm és 32 mm között van. Valamennyi faj kifejezetten meleg- és napfénykedvelő. Gyakori a nemi dichroizmus (adott faj esetén a hímek és a nőstények színezete egymástól többé-kevésbé eltér), és gyakori a nemi dimorfizmus is (a hímek és nőstények között többé-kevésbé jól látható morfológiai különbségek vannak). A díszbogarak lárvái kizárólagosan növényevők (fitofágok), rejtett életmódot folytatnak és túlnyomó többségük fák, bokrok törzseiben, ágaiban él a kéregben, a kéreg alatt vagy a farészben. A fajok jóval kisebb csoportjának lárvái lágyszárú növények száraiban, gyökereiben vagy leveleiben élnek. A lárvák - a tápnövényfajok számát tekintve - lehetnek monofágok, oligofágok és polifágok. A kifejlett imágók tápnövényeiken, virágokon, száraz fákon vagy ölfarakásokon találhatók. Az egyes fajok életmódjára, tápnövényeire vonatkozó legfontosabb ismereteinket a fajok leírásánál közöljük.