Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)

MUSKOVITS JÓZSEF - SZÉKELY KÁLMÁN: Vászoly és környékének díszbogarai (Coleoptera: Buprestidae)

Díszbogarak gyűjtése Díszbogarakat több-kevesebb sikerrel valamennyi ismert gyűjtési módszerrel lehet gyűjteni, de leginkább egyeléssel, kopogtatással, neveléssel tudunk az imágókhoz jutni. Egyelés: a gyűjtés legegyszerűbb módja, amikor a terepen járva összeszedjük a szemünk elé kerülő bogarakat, amelyek többnyire virágokon, ölfarakásokon, a faj tápnövényén vagy a tápnövény közelében levő növényzeten, esetleg lent a talajon találhatók. A díszbogarak nagy része a zavarásra fürgén felröppen és elrepül, ezért egyeléskor is célszerű egy hálót készenlétben tartani. Fűhálózás: a lágyszárú növényzeten tartózkodó bogarakat legegyszerűbben fűhálózással gyűjthetjük. A kistermetű fajokat szinte csak ezzel a módszerrel lehet megfogni. Fűhálózással gyűjthetők olyan fajok, amelyek lágyszárú növényekben fejlődnek, és olyan fajok is, amelyek csak alkalomszerűen tartózkodnak a lágyszárú növényzeten. A hálóval elkaphatjuk a magasabb növényzeten észrevett, de kézzel el nem érhető, vagy a fürgén felröppenő fajokat is. Mindent együttvéve ez a leghatásosabb gyűjtési módszer. Kopogtatás: kopogtatóernyő alkalmazásával elsősorban a fákon, bokrokon előforduló Agrilus-fajokat tudunk nagyobb számban gyűjteni. Rostálás: ezzel a módszerrel csak viszonylag kevés díszbogárfaj gyűjthető, leginkább csak a Trachys és a Cylindromorphus genuszok apró fajai, amelyek előszeretettel tartózkodnak a tápnövények alatti növényi törmelékben (detritus). Mivel rendszerint a detritusban telelnek át, akár ősszel vagy télen is gyűjthetők. Bogárlárvák gyűjtése, nevelése: a díszbogarak lárvái rejtett életmódot folytatnak. Az aknázófajoknál (a lárvák a levelek epidermisz rétegében élnek) az imágók kifejlődéséhez csak néhány hét, a többi díszbogárfajnál azonban egy vagy két év, a nagyobb termetű fajoknál 3-5 év - sokszor azonban még ennél hosszabb időtartam is - szükséges. Általában azt mondhatjuk, hogy a díszbogarak nehezebben nevelhetők ki, mint például a cincérek. Legegyszerűbben a fás növényekben élő fajok imágói nevelhetők ki. Azokat az ágakat, vagy a fatörzsekből kivágott faszeleteket kell elhozni, amelyekben a lárvák friss rágási nyomait felfedeztük. Ez a legkönnyebben úgy történhet, hogy a kiszemelt, elszáradóban lévő ágat vagy fatörzset lekérgezzük, ilyenkor rendszerint megtaláljuk a kéregben, a háncsban, illetve a háncs alatt élő lárvákat, azok táplálkozási nyomait, vagy azokat a helyeket, ahol a lárvák a farészbe bementek. Lehetőleg minél nagyobb ép, egészséges farésszel együtt vigyük haza a lárvákat tartalmazó fadarabokat és otthon jól zárható nevelőszekrénybe tegyük be. A díszbogárlárvák pusztulásához vezethet a táplálékul szolgáló növényi részek nagyfokú kiszáradása, vagy éppen ellenkezőleg a túlzott nedvesség, amikor a penészgombák támadják meg a nedves növényi szöveteket. A lárvákból történő nevelésnél nagyon fontos, hogy a lárvákat hagyjuk benn az eredeti szubsztrátumban, és ne telepítsük át másik darabba, még ha azonos fafajról is van szó. A tapasztalatok szerint az ilyen átvitelnél a lárvák túlnyomó többsége elpusztul. Ismeretes, hogy egyes fajok - például a Kisanthobia ariasi, az Anthaxia candens, az Anthaxia nitidula, az Anthaxia istriana, a Ptosima flavoguttata stb. - lárvái a nyár végén bebábozódnak, ősz folyamán átalakulnak imágóvá és a bábkamrában maradva imágóként telelnek át. E fajok imágóit ilyen módon egész télen és kora tavasszal is gyűjthetjük.