Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 15. (Zirc, 1996)

KENYERES ZOLTÁN - BAUER NORBERT: Egyenesszárnyú (Orthopteroidea: Saltatoria) kutatás a Balaton-felvidéken

31. Oedaleus decorus Germ. Pc G + 32. Oedipoda coerulescens L. Pc G + + + + 33. Aiolopus thalassinus Fabr. Af G-Ch + 34. Parapleurus alliaceus Germ. Ma Ch + 35. Acrida hungarica Herbst Af G-Ch + 36. Chrysochraon dispar Germ. An Ch + 37. Euthystira brachyptera Ocskay An Ch + I 38. Stenobothrus lineatus Panz. An Ch + + 39. Stenobothrus nigromaculatus Herr-Schäff. An Ch + 40. Stenobothrus stigmaticus Ramb. Po-Ca Ch + 41. Omocestus ventralis Zeit. An Ch + 42. Omocestus haemorrhoidalis Charp. An Ch + 43. Omocestus petraeus Bris. An G-Ch ­44. Chorthippus apricarius L. An Ch + 45. Chorthippus brunneus Thunb. An Ch + + + 46. Chorthippus biguttulus L. Po-Ca Ch + + + 47. Chorthippus mollis Charp. An Ch + + + 48. Chorthippus albomarginatus Deg. Si-Pc Ch + 49. Chorthippus dorsatus Zett. Si-Pc Ch + + 50. Chorthippus montanus Charp. An Ch + 51. Euchortippus declivus Bris. N-Med-Pc G-Ch + + 52. Myrmeleotettix maculatus Thunb. An G-Ch + 53. Gomphocerippus rufus L. An Ch + + -1­54. Dociostaurus brevicollis Eversm. Po-Ca-Tur G-Ch + * RÁcz (1998a) alapján A botanikusok és zoológusok által egyaránt erősen preferált kutatási terület - a Balato­ni Riviéra - az egyenesszárnyúakra vonatkozóan is szép vizsgálati és faj számmal büszkélke­dik. A Balaton-felvidék, mint faunakistáj kutatottságának aránytalanságai szembetűnőek. Ezt tovább növeli, hogy a szórvány gyűjtések közül kiemelkedik NAGY tihanyi kutatómunká­ja (NAGY 1948), ahonnan a szisztematikus kutatás eredményeként 42 Saltatoria fajt muta­tott ki. Valószínűleg az ottani fauna azóta jelentős változásokon ment keresztül. Saltatoria-közósségek és potenciális élőhelyeik a Balaton-felvidéken Az alábbi áttekintésben az egyenesszárnyú taxonok számára potenciális élőhelyet jelen­tő, a Balaton-felvidéken elterjedt jelentősebb gyeptársulásokat mutatjuk be, feltételezett je­lentőségükkel arányos terjedelemben. A társulások felsorolásakor kitérünk az adott gyep­típus néhány strukturális paraméterére (szintezettség, szabad alapkőzet ül. talajfelszín ará­nya), fajgazdagságára. Ezek a növénytársulások eltérő fajösszetételű Saltatoria­közösségeknek (nem biztos, hogy minden esetben beszélhetünk közösségről) adnak ott­hont. Viszonylag régen ismert, hogy az egyes fajok - eltérő mértékben ugyan - kötődnek bi­zonyos növényközösségekhez (nem tudjuk a pontos cönotaxont), élőhelytípusokhoz. Az el­térő faj összetételű zoocönózisok vizsgálatára, a közösségek kialakulását befolyásoló élő­hely-jellemzők felderítésére irányuló kutatások a közösségi-ökológia megjelenése óta foly­nak, ugyanakkor - minden erőfeszítés ellenére is - a zoocönológia messze lemaradva köve­ti csak a fitocönológiát (az utóbbi megállapítás hátterében számos ismert ok áll, melyekre most nem kívánunk kitérni). A kvantitatív módszerek térnyerésével, célirányos biocönoló-

Next

/
Oldalképek
Tartalom