Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 15. (Zirc, 1996)
KENYERES ZOLTÁN - BAUER NORBERT: Egyenesszárnyú (Orthopteroidea: Saltatoria) kutatás a Balaton-felvidéken
giai vizsgálatok folytatásával történtek előrelépések a bonyolult kapcsolatok megértése felé (KEMP és mtsai 1990, KISBENEDEK 1992, RÁcz és mtsai 1996, ORCI 1996, BÁLDI-KISBENEDEK 1997, RÁcz 1998a, 1998b, 1998c, RÁCZ-VARGA 1999), de még számos megválaszolatlan kérdés van e téren (is). Különösen igaz ez tárgyalt területünkre, ahol hasonló jellegű vizsgálat nem, vagy csak kis számban folyt. Nádasok, gyékényesek (Bl): Erősen zárt, többnyire közel homogén fajösszetételű, elterjedt társulások. Kisebb állományai élnek a Balaton-felvidék természetes és mesterséges vízfolyásai mentén és környékén, a Balaton-felvidéki kismedencék feltöltődő, eutrofizálódó, mélyebb fekvésű területein. Nagyobb összefüggő nádasok a Balaton néhány öblében és a Balaton-part közvetlen közelében létrehozott zagytároló kazetták területén alakultak ki. A sűrűn záródó társulás tömegnövénye a felső szintet uraló nád (Phragmites australis), ritkábban gyékényfajok (Typha latifolia, Typha angustifolia). A középső (Lycopus europeus, Mentha aquatica, Stachys palustris stb.) és alsó (Lysimachia nummularia stb.) szintek fejlettsége a vízborítástól függően igen heterogén képet mutat. Jelentős fitomasszája ellenére egyenesszárnyúak szempontjából nem fajgazdag élőhely, egyetlen fajként a Ruspolia nitidula említhető, amely megfelelő élőhelynek minősíti a nádas növénytársulásokat. Úgy tűnik ez a Saltatoria faj igényli (viseli el?) a potenciális élőhelyek közül a legnedvesebbeket. Ezen növényközösségek más rovarcsoportok közösségszintű vizsgálatára alkalmasak. Zsombékosok (B4): A Balaton-felvidéken az egyre ritkább jó vízellátottságú termőhelyeken (medencékben, eltömődött, feltöltődött víznyelők területén) élő értékes reliktumtársulások. A hasonló megjelenésű zsombékoló sásfajok közül a Carex elata a leggyakoribb (helyenként a C. paniculata jellemző), szinte egyeduralkodó gyepképző. A kb. 1 m magas zsombékok között az év jelentős részében vízállásos területek találhatók, de ezek a semlyékek a Balaton-felvidéken nyár végére legtöbbször kiszáradnak. A zsombékos szintjéből kiemelkedő gyakori kísérők a Lysimachia vulgaris, Valeriana officinalis, míg a semlyékekben vízállás idején apró Batrachium fajok és a később megjelenő Alisma plantago aquatica, Glyceria fluitans a jellemző. Eddigi vizsgálataink tapasztalatai alapján meglehetősen kevés fajból álló egyenesszárnyú közösségek feltételezhetők a zsombékosokban, melyek főleg a Conocephalus genus fajaiból állnak. Ezeken az élőhelyeken főleg higrofil, thamnobiont fajok (Conocephalus discolor, Conocephalus dorsatus, Ruspiola nitidula) élnek, megtalálva a számukra megfelelő mikroklímával rendelkező növénytársulásokat. A láprétekhez képest gyérebb fauna hátterében a kevésbé változatos növényzet, az időszakosan jelentős vízborítás állhat. Nem zsombékoló magassásrétek (B5): Általában egy-egy faj által uralt, sűrűn záródó, egyszintű társulások. A 80-150 cm magasra megnövő sásfajok szintjéből csak néhány faj (Phalaroides arundinacea, Filipendula ulmaria, Epilohium hirsutum, Thalictrum flavum stb.) emelkedik ki. A gyepek általában tavaszi vízborításos területeken maradnak fenn. Leggyakoribb cönózisai a Caricetum acutiformis, az eutrofizáltabb termőhelyre utaló Caricetum ripariae, melyek a Balaton-felvidék számos területén még nagy állományokkal képviseltetnek. Eddigi vizsgálataink alapján hasonló fauna rajzolódik ki, mint a zsombékosoknál. Kérdés, hogy az eltérő fajkészlet és gyepstruktúra van-e hatással az egyenesszárnyú fajokra, vagy a gyepszerkezettől és vízellátottságtól függő mikroklimatikus tényezők játszanak szerepet.
