Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 15. (Zirc, 1996)

CSERVENKA JUDIT – ASZALÓS RÉKA – BRÁZ ESZTER – PETŐHÁZI ATTILA – ROSSMANN ZOLTÁN: A Primula x brevistyla DC. hibrid kankalinfaj előfordulásának predikciós térképezése a bakonyi Cuha-völgyben

szerint a Brit-szigeteken a szártalan kankalin árnyéktűrő erdei növény, a tavaszi kankalin pedig a legelők növénye. A bakonyi Zörög-hegyen a tavaszi kankalin populációk keskeny sávban, a hegy letörésein, a szártalan kankalin populációk pedig a völgyekben és a völgyekből felhúzódva - az előbbiek közelében - a letörések oldalain élnek. A hibridfaj populációi a tavaszi kankalin állományaival keveredve, vagy azok közelében találhatók (CSERVENKA 1999), amely alátámasztja azt a megfigyelést, hogy életképes hibrid csak akkor jön létre a természetben, amikor a tavaszi kankalin a beporzott szülőfaj (VALENTINE 1956, WOODELL-VALENTINE 1961-62). Virágzási időben, március közepétől április közepéig, a hegy platójának szegélyén 10-15 féle különböző morfológiai bélyegű hibrid különíthető el. A hibridalakok rendkívül változatosak, feltehetőleg a visszakereszteződés miatt. Az esetek többségében virágzati tengely fejlődik, a virágkocsány mindig hosszabb a tavaszi kankalinra jellemző virágzati tengelyhez viszonyítva; a párta színében és méreteiben a két faj közötti nagyságot és formát mutatja (3., 4. ábra). A hibridalakok két fő típusba sorolhatóak aszerint, hogy melyik szülőfaj bélyegei nyilvánulnak meg erősebben; a „vulgaris típusoknál" a virágzati tengely hiányzik, hoszszú a virágkocsány, a virág átmeneti formát mutat, míg a „veris típusok" jellemzően virágzati tengellyel rendelkeznek. Megfigyeléseink szerint a „vulgaris típusok" lényegesen ritkábbak, mint a „veris típusok", arányuk megközelítőleg 1:8 (CSERVENKA 1999). A predikciós térképezés A fentiek alapján látható, a hibrid kankalin jellegzetes domborzati viszonyok között fordul elő, ami arra enged következtetni, hogy előfordulásának nem térképezett helyei - a domborzat ismeretében - megbecsülhetők. Ezen felismerésre alapozva terveztük meg vizsgálatainkat, fő feladatként megjelölve a hibrid kankalin populációinak predikciós térképezését. Az olyan eljárásokat, ahol ismert háttérmintázatokkal becsüljük meg a vegetáció valamely jellemzőjének térbeli elhelyezkedését, predikciós vegetáció-térképezésnek nevezzük (FRANKLIN 1995). A predikciós eljárásokkal elsősorban vegetációtípusok térbeli elhelyezkedését becsülik (FISCHER 1990, DAVIS-GOETZ 1990, BRZEZIECKI és mtsai. 1993, BROWN 1994, ASZALÓS-HORVÁTH 1998), ami tulajdonképpen a terepi vegetációtérképezés szimulációs formája. A becslések eredménye lehet más vegetációs jellemzők (pl. idős, közel természetes erdők előfordulása, THERRELL-STAHLE 1998), vagy fajok előfordulásának predikciója is (AUSTIN és mtsai. 1990, FRANKLIN 1998, VAN HORSSEN és mtsai. 1999). A háttérmintázat leggyakrabban a domborzat - illetve annak változói -, hiszen az a vegetáció mintázatának kialakulása szempontjából igen fontos, és viszonylag könnyen hozzáférhető információ. Ha a modellező rendelkezik megfelelő adatbázissal, háttérváltozóként a csapadék, a hőmérséklet, a besugárzás, a tűz, a tájhasználat, különböző talajjellemzők stb. is bekerülhetnek a modellekbe. A vizsgálatok arra is fényt deríthetnek, hogy a háttérmintázat változói közül melyek játszanak főszerepet a térbeli elhelyezkedés predikciójában, így következtethetünk ezek valós ökológiai szerepére is (FRANKLIN 1995). A gyorsan fejlődő technikai háttér (térinformatika, távérzékelt információk, térbeli statisztika) széles lehetőséget nyújt a vegetáció tájléptékű vizsgálatára. A vegetáció, és a vegetáció mintázatát kialakító környezeti változók egységes térinformatikai rendszerben való kezelésének és vizsgálatának lehetőségeit ma már a magyar botanikusok és ökológusok is egyre jobban felismerik (MORSCHHAUSER és mtsai. 1995, ORTMANN-AJKAI 1998).