Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 14. (Zirc, 1995)

MÁTICS RÓBERT: Adatok a gyöngybagoly (Tyto alba Scop., 1769) táplálkozásökológiájához

Az őszi csúcs után a tél folyamán állandó csökkenést látunk, ennek vége az említett tavaszi minimum. Ezt követően növekedés tapasztalható, majd nyáron újabb, ezúttal hirtelen csökkenés. A köpetenkénti biomassza 795 köpet átlaga alapján 71,94 g. Ha általam analizált, más területekről származó köpeteket is bevonok, akkor 71,11 g (1100 köpet alapján) adódik. Az átlag köré vont 5 százalékos intervallumnál csak az őszi csúcs alkalmával magasabbak az értékek. December és április közt, valamint júniusban viszont alacsonyabbak. Az Ács (1985) által leírt maximumhelyek - praereproduktív és őszi depózsír felrakodás - közül az adatok tükrében csak az utóbbi fogadható el, illetve a praereproduktív maximumhely annyiban tekinthető valósnak, amennyiben a szaporodási időszak megkezdése előtt jelentkezik, de nem kora tavasszal, mivel május-június már nem tekinthetők ide tartozó időszaknak. Az egyes vizsgálati években a májusi maximumhely mindig megtalálható és előfordul, hogy értéke magasabb, mint az őszi csúcsé (például 1991. májusa: 82,75g, szeptembere 75,5 g). Felvetődik a kérdés: mi alakítja ki ezt az éves ritmust? Induljunk ki a kiugróan magas augusztusi és szeptemberi adatokból. A kisemlősök gradációi - e fajok biológiájának és az ökológiai tényezők együttes hatásának következményeként - ősszel alakulnak ki (CHITTY 1938; FRANK 1953; PELIKÁN 1959). Ilyen években erre a táplálékbázisra építve általában másodköltést végez a faj. Ha a mezei pocok nem gradál, akkor a fiókák ekkor már kirepültek, s mivel a szülőknek nem kell a fiókákat is táplálniuk, a táplálékbőség kialakulhat. A kisemlősfajok populációinak denzitása túlszaporodás nélkül is ősszel éri el maximumát. A tél folyamán a gradációk összeomlanak, vagy az egyedsűrűség nagymértékben lecsökken. Csapadékos vagy havas tél esetén tovább rontja a zsákmányszerzés esélyeit, hogy a kisemlősök kevesebbet mozognak vagy a hó miatt hozzáférhetetlenek a gyöngybagoly számára (FRANK 1954). Ennek következtében nagyobb territórium szükséges, ilyenkor következik a téli vándorlás, melynek hossza nagyban függ a megmaradt és elérhető táplálékbázistól. Ahogy a tél múlik, egyre csökken a biomassza számszerű értéke, hisz az említett táplálékbázis is egyre csökken (a szabadban a kisemlősök nem vagy csak ritkán szaporodnak télen). Szaporodási időszakuk kezdetével - március eleje, közepe - párhuzamosan nem emelkedik újra a BEP, hisz annak érezhető hatása csak néhány hónappal később, május, júniusban lesz. Ekkor azonban - ez minden vizsgálati évben tapasztalható volt - az átlag fölé emelkedik, ami azt jelenti, hogy a szaporodáshoz szükséges táplálékmennyiség a gyöngybagoly számára rendelkezésre áll. A következő hónapban azonban erős visszaesés tapasztalható. Mi okozza ezt? A gradációs évet kivéve mindhárom költési időszakban május-júniusban kezdődik a tojásrakás. WIJNANDTS (1984) szerint 381 pár vizsgálata alapján az első tojás lerakásának időpontja átlagosan május 12-re tehető. Legkorábban február harmadik hetében, legkésőbb szeptember első hetében észlelte az első tojás lerakását. A tojó ekkor elkezd kotlani és folyamatosan lerakja a többi tojást is. A kotlás 30-34 napig tart. A fiatalok kb. harmincnegyven napos korukban már önállóan képesek a táplálék elfogyasztására (GÖRNER 1987). Ezekben az időszakokban a tojó nem vagy csak igen keveset vadászik, a hím látja el táplálékkal a fiókákkal együtt. Természetes, hogy ilyenkor még a kisemlősök magas száma és denzitása ellenére is csökken a BEP értéke. Augusztusban egyes fiókák már önállóan fogyasztják táplálékukat, így a tojó is vadászatba kezd. Szeptemberre a fiókák kirepülnek, mindkét szülő vadászik. Egy ideig még táplálják ugyan fiókáikat, de azok folyamatosan önállóbbakká válnak. Ez a tény és a kisemlős-populációk említett denzitásviszonyai lehetővé teszik az őszi, igen magas értékek kialakulását. A BEP ingadozását más tényezők is befolyásolják, mint pl. a madárzsákmány, a cickányok arányának alakulása, a kisemlősök átlagos testtömegeinek szezonális változásai, valamint azok populációin belüli változások.