A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 13. (Zirc, 1994)

VERESS MÁRTON - PONGRÁCZ IMRE - BEREZNAI CSABA: Néhány bakonyi hegy hajdani elborítottsági viszonyainak vizsgálata

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 13-1994 (1998) NÉHÁNY BAKONYI HEGY HAJDANI ELBORÍTOTTSÁGI VISZONYAINAK VIZSGÁLATA VERESS MÁRTON-PONGRÁCZ IMRE-BEREZNAI CSABA Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Szombathely ABSTRACT: Examination of past covering conditions of some Bakony mountains. In selected areas of the Bakony Mountains (Som Hill, Papod-Borzás, Hajag, Kab Hill), the original extent of the sedimentary cover is reconstructed on the basis of the valley heads inherited from the overlying sediments to the carbonate basement, and the paleokarst morphology formed along formation boundaries. It is demonstrated that in each case, one or more isolated and elevated areas of exposed carbonate bedrock was surrounded by areas of younger sedimentary cover. The elevation of valley heads is tectonically controlled and used here to infer the location of faults, their relative offset, and style of movement (uniform uplift or tilt). Bevezetés PÉCSI (1980) a Dunántúli-középhegység és így a Bakony területét is olyan sasbércek sorozatának tekinti, amelyek egy kréta végi tönkfelszín tektonikus feldarabolódásával jöttek létre. A sasbércek a kainozoikum során más és más helyzetet foglaltak el, ezért a fedőüledékek kifejlődése eltérő (vagy ki sem fejlődtek), illetve ezek az üledékek eltérő mértékben maradtak meg. A különböző fejlődéstörténet figyelembevételével négy sasbérctípust különít el (kriptotönk, tetőhelyzetbe kiemelt tönkös sasbérc, tetőhelyzetbe kiemelt és exhumált sasbérc és tetőhelyzetű sasbérc). A hegységben a ma már csak nyomokban megmaradt középső oligocén-alsó miocén korú Csatkai Kavics formáció kavicsanyaga valószínűleg nem sík, hanem többé-kevésbé tagolt térszínt borított el. PÉCSI (1980) feltételezi, hogy a tetőhelyzetű sasbércek - ezen rögtípusba tartozó rögök jelenleg a hegység magasabb részei (600-700 m tszf.) és tartósan kiemelt helyzetűek lehettek, mert területükről a kainozoikumi üledékek hiányoznak - a kavicstakaró képződése idején környezetükhöz képest olyan helyzetben voltak, hogy a kavicselborításbol kimaradtak. Jelen munkánkban olyan módszert kívánunk bemutatni, amellyel eldönthető, hogy valamely tetőhelyzetű sasbércnek minősíthető terület kimaradt-e és ha igen, milyen mértékben a kavicselborításbol.