Dr. Galambos István, Dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 12. (Zirc, 1993)

SZALÓKI DEZSŐ: A Bakony hegység lágytestű bogarai (Coleoptera, Malacodermata)

csoport specialistája, a svájci Walter Wittmer szerint a nőstények nem határozhatók meg, ha nem hímekkel együtt gyűjtötték őket. A Melyridae családba tartozó Aplocnemus nem fajainak meghatározására MAJER (1982) munkája használható. EVERS (1985) munkájában a Malachius FABRICIUS nemet 9 nemre bontja. A hazai fajok a Cordylepherus EVERS, a Malachius FABRICIUS és a Clanoptilus MOTSCHULSKY nembe tartoznak. HORVATOVICH (1969) felsorolja a Magyar Természettudományi Múzeum akkor ismert lágytestü bogáranyagának kárpát-medencei lelőhelyeit, majd később (HORVATOVICH, 1971) faunaelem-beosztást is közöl. A Bakony lágytestű bogaraival több munka foglalkozik. HORVÁTH (1894) az Enicopus hirtus (LINNAEUS) (= pilosus SCOPOLI) kártételét említi Berhidán. KASZAB (1955) a Podabrus alpinus (PAYKULL) (Bakony), Cantharis pagana LINNAEUS (Zirc), Ebaeus caerulescens ERICHSON (Zirc), Tarsostenus univittatus (ROSSI) (Révfülöp) és az Orthopleura sanguinicollis (FABRICIUS) (Bakonysárkány) előfordulását említi a Bakony területéről. Ez utóbbi a Természettudományi Múzeum gyűjteményében nem található meg, így a listámba nem vettem fel. TÓTH ( 1968) előbb 22, majd (1973) 103 fajt említ a területről. Ezek közül a következő fajok bakonyi előfordulását nem tekintem bizonyítottnak: - Rhagonycha atra (LINNAEUS) — csak nőstény példányok, melyek meghatározhatatlanok, - Malthodes flavoguttatus KIESENWETTER (Bakony), Hypebaeus flavipes (FABRICIUS) (Pápa), Dasytes subaeneus SCHÖNHERR (Bakony), Korynetes coeruleus DE GEER (Bakony) — ezek Wachsmann irodalmi adatai, melyek a Marcal-medencéhez tartozó Pápa környékére vonatkoznak, - Charopus philoctetes ABEILLE (Somlóvásárhely) — szintén a Marcal-medence adata, - Malachius spinipennis GERMAR (Tihany), Malachius elegáns OLIVIER (Tihany) — példányaikat nem láttam, bakonyi előfordulásukat valószínűtlennek tartom. CZETŐ — PODLUSSÁNY — SZALÓKI ( 1985) a Magyarország faunájára új Rhagonycha banatica (ROSENHAUER) adatait közlik. Anyag és módszer A dolgozat a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum, a Magyar Természettudományi Múzeum, Rozner István magángyűjteménye és a saját gyűjteményem alapján készült. A Magyar Természettudományi Múzeum 1969 előtti anyagának meghatározását Kaszab Zoltán és Horvatovich Sándor, a Bakonyi Természettudományi Múzeum 1971 előtti anyagáét Tóth László végezte. A többi, közel 5000 példány meghatározását magam végeztem. Összehasonlító anyagként a Magyar Természettudományi Múzeum Kaszab Zoltán által meghatározott példányait használtam. A fajok nagy részét a külső morfológiai jegyek alapján, sztereomikroszkópos vizsgálattal meg lehet határozni. Bonyolultabb esetekben azonban elengedhetetlen a hím ivarkészülék vizsgálata (ilyenek pl. a Cantharis és Rhagonycha nemeknek az irodalmi áttekintésben már említett fajai). Ennek érdekében a felragasztott, száraz példányokat pár perces desztillált vizes főzéssel felpuhítjuk, a párzókészüléket tűvel kihúzzuk és leválasztjuk, majd hátoldalával az állat mögé ragasztjuk. A Malthodes KIESENWETTER nem fajainak is csak hímjei határozhatók, ahol a határozóbélyeg az utolsó 3 hátlemez és az utolsó 2 haslemezből alakult fogó-