Dr. Galambos István, Dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 12. (Zirc, 1993)
SZALÓKI DEZSŐ: A Bakony hegység lágytestű bogarai (Coleoptera, Malacodermata)
készülék. Ezeknél a fajoknál a teljes potrohot ragasztjuk, haslemezekkel fölfelé az elsó' lemezeknél fogva az állat mögé, vagy hegyes cédula végére ragasztva az állat alá tűzzük. A fajok felsorolásánál a nemzeti parkokról és védett területekről készült monográfiák cikkeit (KASZAB 1981, KASZAB — SZÉKESS Y 1953, MERKL 1990, SZALÓKI 1987) vettem alapul. A faj neve után a lelőhelyek felsorolása következik. A római számok a Bakonyicum öt faunakistáját jelölik PAPP(1968) felosztása szerint (Lábra): 1. ábra: A Bakony-hegység állatföldrajzi felosztása PAPP ( 1968) szerint I. Balaton-felvidék IV. Északi-Bakony II. Keszthelyi-hegység V. Keleti-Bakony III. Déli-Bakony A római számok után ABC-sorrendben következnek a helységnevek, pontosvesszővel elválasztva. A helységnévtől kettőspont választja el a közelebbi földrajzi megjelölést. Az azonos helységhez tartozókat egymástól vessző választja el. Ezeknél a Magyarország földrajzinév-tárát (FÖLDI 1978, 1979a, 1979b) vettem alapul, így előfordul, hogy helységnévként nem a lelőhelycédulán megadott név szerepel, mert a gyűjtő nem azt írta rá, amihez közigazgatásilag tartozik, hanem amihez közelebb van, vagy ahonnan megközelítette. A Függelékben megtalálható az egyes faunakistájakhoz tartozó helységek és földrajzi nevek listája. A lelőhelyek felsorolását pont zárja. Ezután azok a hónapok következnek római számokkal, amelyekből van adat, majd kötőjel után a faj elterjedésére, életmódjára, gyűjtésére vonatkozó adatok találhatók. 42