Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

DR. GALAMBOS ISTVÁN: A Barbula s. l. nemzetség magyarországi fajainak revíziója

Pilisense Pestkörnyék. Förster 1896. 167. p. 8379 (Pilisszentkereszt), Pilis-hegy. Szepesfalvy 1941. 44. p. 8479 (Budapest), János-hegy, Szepesfalvy 1941. 44. p. MATRICUM Neogradense 8083 Hollókő. Boros 1968. 292. p. Borsodé nse 7988 Nagyvisnyó, Holló-kő-h. 1953. VIII. 7. BP 106 228 B. Á.; B. Á. 7989 Lillafüred, Szinva-pv. 1969. X. 13. BP 106 229 V. L.; V. L. Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni Dr. Orbán Sándor főiskolai tanárnak, aki a gyakorlati munka során végig segítséget nyújtott a felmerülő problémák tisztázásában. Összefoglalás A Pottiaceae család kutatói az elmúlt évtizedekben jelentős eredményeket értek el a család, s ezen belül a Barbula s. I. nemzetség taxonómiai problémáinak tisztázásában. Az elért eredmények tették szükségessé a nemzetség Magyarországon élő fajainak revízióját. Ennek alapját a Magyar Természettudományi Múzeum herbáriuma képezte. Már az első fajok vizsgálatakor kitűnt, hogy a nemzetség magyarországi viszonylatban rosszul ismert, s ennek tulajdonítható, hogy a minták 1/3-a rosszul volt meghatározva. A Barbula s. 1. anyag teljes revíziója több érdekes, új morfológiai-taxonómiai megfigyelést eredményezett, és lehetővé vált a fajok növényföldrajzi elterjedésének pontos megállapítása. Morfológiai-taxonómiai eredmények A Barbula s. I. nemzetség Magyarországon élő fajainak vizsgálata lehetővé tette olyan új határozókulcs megszerkesztését, amelynek segítségével a nemzetségek, a szekciók, fajok és a vizsgált faj alatti egységek egyértelműen meghatározhatók. A Barbula s. I. nemzetség általános jellemzése után az egyes nemzetségek (Pseudocrossidium, Barbula s. sír., Didymodon), ezen belül a szekciók és fajok részlete morfológiai jellemzését adtam meg irodalmi adatok és saját megfigyelések segítségével. Érdekesebb új morfológiai eredmények: — a Didymodon vinealis ventralis érfelszínének rövid csatornácskái és mezői, mely a sűrűn papillázott érfelszín papilláinak helyenkénti hiányára vezethető vissza, és állandó bélyegnek bizonyultak. — a Didymodon rigidulus és D. glaucus közötti eddig nem közölt morfológiai különbségek (a dorsalis érfelszín megnyúlt és négyzetes sejtjeinek borítási aránya, a dorsalis érfelszín keresztmetszeti képének szignifikáns különbsége). E különbségek a vizsgált minták mindegyikében fellelhetők voltak, és igazolták a D. glaucus önálló faji létét. — az európai irodalomban kevéssé ismert az a tény, hogy a Didymodon nemzetség több faja bír két-