Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 10. (Zirc, 1991)

DIETZEL GYULA: A Bakony Rhopalocera faunájának varietásairól és aberrációiról. I. rész: Az alkalmazott fogalmak elemzése (Lepidoptera, Rhopalocera)

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 10-1991 A BAKONY RHOPALOCERA FAUNÁJÁNAK VA RIET ÁS AIRÓL ÉS ABERRÁCIÓIRÓL. I. RÉSZ: AZ ALKALMAZOTT FOGALMAK ELEMZÉSE (LEP., RHOPALOCERA) DIETZEL GYULA Hárskút ABSTRACT: From varieties and aberrations of Rhopalocera fauna of Bakony Mountains Part I. Analysis of the applied definitions. - In this first part, the author analyses those definitions, which are in connection with all butterfly deviations, such as in genetical and individual relations. They are the varieties, aberrations, melanism, albinism, gynandromorphism, leucism, and. mutations. These occurences are in the international studies and still also larger works, sorry mostly are uncleared. The authors, in more dissertations, use the „form" as an universal attribute, which always causes significant disorders. The author here trying to standardize the used of the form. Finally, - already from Part II, - in graphical representing four species visible with short supporting text. They are new aberrations from Bakony range. Bevezetés A mai, modern lepidopterológiai kutatások, bizonyos szempontokat figyelembe véve, - amelyek adott, egyoldalú megvilágításban érthetőnek tűnnek, - hosszú ideje nem, vagy csak elvétve foglalkoznak a Rhopaloccrák rendellenesen fejlődött alakjaival és a genetikailag nem közömbös fejlődésmenetű varietásokkal sem. Kétségbevonhatatlan tény, hogy a lepidopterológia ,Jközépkorában", az eltérő alakok kutatásának ágazata meglehetősen elfajzott képet mutatott és a csekély elváltozást felmutató példányok is már ab. nova elnevezéssel szaporították az addigra terjedelmessé duzzadt irodalmat. Tucatjával születtek a rokonok, ismerősök, gyűjtőtársak nevéből latinossá képzett eltérés-elnevezések és a földrajzi nevekből - ensis-sé alakított aberráció elnevezések. Talán mondani sem kell, hogy a túlzások, tudományos értéktelenségek, nagyszámú szinonimitást vontak maguk után, amelyeket aztán lassan-lassan, egyrészt a prioritási vizsgálatok, másrészt a jogosultságot okkal eltörlő kutatások szerencsére visszaszorítottak. Kritikai észrevételeimmel nem akarom mélypontra degradálni az aberrációk kutatását és az eltérések irodalmi rögzítésének szükségességét. Ellenkezőleg, hasznát, értelmét, az evolúciós-szelekciós folyamatokban betöltött szerepét bizonyítani kívánom. Szót csak a publicisztikus kén y szerérzetek ellen emelek és vitatom annak tudományos értékét, amikor a nevet kapott aberráció (?) eltérő habitusképét csupán a leíró-szerző látja és ezt úgy akarja láttatni másokkai, mint ahogy a szürrealista képzőművészeti alkotás tárgyát az iparművész. Ugyanakkor vallom, hogy az eltérő alakok mintegy nyilvántartása, létezésüknek pontosított módja az indokolt névadással nem vitatható, de csak az ésszerűség limitjéig. A feleslegesen gyártott nevek leépítése után, a hazai lepkefauna számos aberrációját leírt magyar kutatók közül, csak Abafi Aigner Lajos, (ABAFI AIGNER 1901, 1902, 1907) Szent Ivány József (SZENT IVÁNY 1939), Hormuzaki Szilárd és némely esetben még Diószeghy László megfontolt ab. nova elnevezéseinek viszonylag magasabb száma maradt fenn a nemzetközi irodalomban. A kutatók egy része, - főként a századfordulót követő néhány évtizedben - még nem a jelenlegi korszerű értelmezés szerint alkalmazták a varietas és az aberráció fogalmát. Sajnos, - gyakran ugyanez a jellemző a jelenkor egyébként korszerű munkái esetében is! Ez mind gyakrabban okoz értelmezési zavarokat, főleg a jogosan bevezetett és névvel rögzített eltéréseknél és ott, ahol az elsődlegességi